Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - Kovács Eleonóra: "Ugyanaz másképpen". Koronázóvárosból püspöki székhely: a 18. századi Székesfehérvár városképi változásai
Kovács Eleonóra: „Ugyanaz másképpen” - Koronázóvárosból püspöki székhely 433 ságlevélben került sor.18 Lipót császár kiváltságlevele 1703. október 23-án kelt, s a várost korábbi kiváltságaiban megerősítette - egyben a jelenleg is érvényben lévő címert is adományozta -, tehát Székesfehérvárt a szabad királyi városi kiváltságok továbbra is megillették, ám e jogokkal még évekig nem tudott élni. Ennek oka egyrészt a Rákóczi-szabadságharc eseményei voltak, másrészt az, hogy még nem tudták kifizetni az Udvari Kamarát illető fegyverváltságot, így a függő helyzet 1711-ig megmaradt. 1715-ben került sor az országgyűlésen a szabad királyi városi rang becikkelyezésére. A kedvező adottságú, nagy múltú városba való betelepedés iránt azonban nagy volt az érdeklődés. Kezdetben (az itt maradt magyar és rác lakossághoz csatlakozva) az elmenekültek egy része tért vissza, később az új otthont keresők érkeztek meg a környező megyékből, majd távolabbról is jöttek betelepülők. Elsőként magyarok, majd német és morva csoportok. A töröktől visszafoglalt városba már 1689-90-ben megindult a németek nagyobb arányú beköltözése. A Rákóczi-szabadságharc kitöréséig főként Ausztriából, Csehországból, Morvaországból, Sziléziából (60%), valamint különböző egyéb német - Bajorország, Hessen-Nassau, Lotharingia - területekről (27%), illetve Nyugat-Magyaror- szág vármegyéiből (11%) érkeztek, 2,7%-uk pedig nem német földről jött a városba.19 (Az osztrákok mellett tehát a cseh, a morva, a sziléziai, valamint a bajor, a sváb és a frank elem a jelentős.) A betelepítés/betelepülés elsősorban a 17. század végétől az 1820-as évekig volt nagyobb mértékű, s a 18. század második felében kevésbé jelentős, mint a század első felében. Székesfehérváron is volt példa a katonaság és a polgári lakosság, valamint a magyar és német elem közti ellentétre. A város katonai parancsnoka egyedüli hatalomnak tekintve magát, a kamarai provizor és a közben létrejött városi magisztrátus intézkedéseit felülbírálta, beleszólt a házak és a telkek kiosztásába. Az első évtizedekben kialakult tehát a város új lakossága, amely az egyes nemzetiségek szétválása és a foglalkozási ágak szerinti rendeződése tekintetében megtartotta a török korban kialakult rendet. A belváros lakói jobbára az új betelepülők voltak: a helyőrség, a német és magyar tisztek, s az egyháziak mellett a német telepesek egy része. A rácok maradtak az ún. Rácvárosban; a magyar iparos réteg a Palotavárosban, a földművelők a Budai külvárosban alakították ki (új) negyedüket.20 (A külvárosokról később még lesz szó.) 18 Székesfehérvár szabad királyi város nagy titkos fuggőpecséttel megerősített diplomája 1703. október 23-án kelt Bécsben. Magyar Országos Levéltár (MÓL) Magyar Királyi Kancelláriai Levéltár. Libri Regii A 57 XXVII. kötet. 7-13. p. Az eredeti példányát ld. KENYERES 2011.66. p. (72. jegyzet). 19 SOMKUTI 1979. 7-26. p.; JENEI 1968. 173-191. p. 20 FlTZ 1957. 27. p.
