Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - Géra Eleonóra: Iparosok társadalmi helyzetének alakulása az újratelepült Budán. Az iparosok képviseleti szerve, a Külső Tanács
Géra Eleonóra: Iparosok társadalmi helyzetének alakulása az újratelepült Budán 415 sével foglalkozott, az üzlet vezetésébe időnként a feleség is besegített. A termékek előállítását elsősorban a műhely alkalmazottai végezték. A mikrotörténeti példák alaposabb vizsgálata meglepő eredményhez vezetett: a 18. század első évtizedében az említett okokból levezethető súlyos válság érdekes módon a tőkeerős tímárok rétegét alig érintette, sőt, a budai Matthy és a Gerardin család ekkor emelkedett a jómódúak közül a gazdagok szűk rétegébe. A budai német mesterek felemelkedése nem tekinthető egyedi jelenségnek, mivel pesti társuk náluk is nagyobb vagyont halmozott fel. A pénzhiányos esztendőnek mondott 1707-ben, halála évében Sámuel Herüsch pesti tímármester ládájában a leltározók meglehetősen nagy mennyiségű készpénzre, 4976 forintra bukkantak. A puszta számoknál jobban érzékelteti azonban az összeg nagyságát az a tény, hogy a készpénz meghaladta a korábban Budára kiszabott fegyverváltság felét. Ehhez a készpénzhez ingatlanait, ingóságait, követeléseit is hozzászámítva, túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy a tímár az egyik leggazdagabb, ha nem éppen a leggazdagabb pesti polgár lehetett. A Rákóczi-szabadságharc kitörésekor civil lakosságát tekintve háromszor nagyobb, gazdasági, katonai szempontból is jóval jelentősebb szerepet játszó egykori magyar fővárosban nem történhetett meg az, ami a szomszédos Pesten, vagyis a belső tanácsosok vagyona ellenére sem fogadtak volna maguk közé a „lenézettek” csoportjából egy rátermett személyt, például tímárt vagy ácsot. A két pesti kivételnek, a belső tanácsossá választott Sámuel Herüschnek és az ácsból 1715-ben polgármesterré lett Johann Lennernek azonban így is meg kellett küzdenie a városbeliek előítéleteivel. Johann Lennert például azzal gúnyolta az egyik illusztris családból származó társa, hogy míg ő maga nemesként, karddal az oldalán érkezett a városba, addig a bíró szakmája jelképével, az ácsok egyszerű szekercéjével jött. A Herüsch család további sorsa ugyancsak azt érzékelteti, hogy Sámuel mester Belső Tanácsba kerülése inkább egyedi jelenségnek számított, az atyai mesterséget folytató fiát, Johann Herüscht ugyanis már csak külső tanácsosnak tették meg. Budán 1722-ben, hatósági nyomásra vették fel az első két tímárt (Wilhelm Matthy, Augustin Wachendorfer) a külső tanácsosok testületébe.29 Wilhelm és Jakob Matthy (Matthi, Matyi?) írástudatlan apja, Adam 1690 előtt érkezett első feleségével és idősebb fiával Budára. A család korábbi tartózkodási helye pontosan nem ismert, de az egyik budai tímár Komáromban köttetett esküvőjén az egyik tanúként az ottani polgár Wilhelm Matthy tímár nevét tüntették fel. A családfő anyanyelve a források alapján ismeretlen, de a közvetett információk alapján vélhetően magyar lehetett. Második alkalommal Adam Matthy a visszaemlékezések alapján kifejezetten német anyanyelvű, írni 29 DÜMMERTH 1968. 119., 159. p.
