Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - Géra Eleonóra: Iparosok társadalmi helyzetének alakulása az újratelepült Budán. Az iparosok képviseleti szerve, a Külső Tanács
416 Folyamatosság és újjászületés és olvasni tudó asszonyt keresett, aki segíthette a mindennapi ügyintézésben, így talált rá második fia és leánya édesanyjára, a nem túl tehetős, de megfelelően művelt, ausztriai születésű második feleségére. A nő egyértelműen fontos szerepet tölthetett be a családi üzlet vezetésében, mivel mostohafia a családfő halála után (1711) sem mondott le szolgálatairól, annak ellenére sem, hogy az osztozkodás során többször is összeütközésbe kerültek egymással. A Matthy család kereskedelmi kapcsolatai igen messzire nyúltak. Rendszeresen utaztak Péterváradig és Vukovárig, illetve az Esztergom-Pozsony-Bécs útvonalon. Az öreg tímár és fia szoros üzleti kapcsolatot ápolt a közelebbi váci és székesfehérvári vargákkal, tímárokkal, sőt, voltak kapcsolataik Kassán is. 1713-ban egyedül Péterváradon 421 forintot, majd 185 forintot keresett termékeivel a fiatal Matthy. A Péterváradról két alkalommal magával hozott bevételből, mintegy 600 forintból már egy tisztes polgárházat vásárolhatott volna. Ebben az évben Esztergomon és Pozsonyon keresztül még Bécset is megjárta. A tímármesterség kitanulását követően az ifjabb fiú, Johann Jakob (Joannes Jacobus) is csatlakozott a családi vállalkozáshoz. Az ifjabb tímár 1722-ben történt letartóztatása idején arról panaszkodott, hogy fogsága miatt tönkrement a műhelyükben felhalmozott nyolcvanhét talpbőmek való nyersanyag és a háromszázötven borjúbőr, a budai és a környékbeli vargák és csizmadiák pedig nyersanyag nélkül maradtak. A jelek szerint vízivárosi házukban valóságos kis üzem működött, de erre utal a jegyzékbe vett szerszámok és különféle nyersanyagok nagy száma is. Nem utolsó sorban a családtagok közötti gyakori csetepatéknak köszönhetően vált a korszak egyik legjobban dokumentált háztartásává a Matthyké. Az előkelő Várban egy, a város legfontosabb kereskedelmi központjában, a Vízivárosban pedig két további jó polgárházat birtokoltak. Anyagi helyzetüket jól példázza, hogy a családi fészek igen illusztris szomszédságban - Bösinger polgármester, és a vízivárosi bíró Langhanser, valamint az ügyvéd Mieser - állt a vízivárosi főtéren. A család otthonát a leggazdagabb családokra jellemző jó minőségű, tölgyfából készült bútorokkal rendezték be. A szobákban három kisebb házioltár, nagy feszület, húsznál is több szentkép volt, ezek közül négyet úgynevezett augsburgi szentképnek mondtak. A képek kerete faragott, több aranyozott, sőt, akadt szép rámába foglalt tükör is. Utóbbi tárgyak jelenléte az iparosok körében szokatlan igényességre utal, mely az általuk fogyasztott élelmiszerekről, fűszerekről, élvezeti cikkekről is elmondható. A tímárék körülbelül a leggazdagabb kereskedőkkel, belső tanácsosokkal azonos színvonalon éltek, ez azonban az adott időszakban a kortársak szemében inkább normasértésnek
