Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - Géra Eleonóra: Iparosok társadalmi helyzetének alakulása az újratelepült Budán. Az iparosok képviseleti szerve, a Külső Tanács
414 Folyamatosság és újjászületés nem számítottak politikai tényezőnek, így a véleményüket senki sem kérte ki. Az ellenzéki szerveződés akkor erősödött meg igazán, amikor a gazdag tímárcsalád tagjai, a két Matthy fivér, illetve sógoruk, az ugyancsak dúsgazdag Franz Matthias Pauer mészáros26 külső tanácsos kezébe vette az irányítást. A Külső Tanács tagjai és az 1715-ben megfogalmazott panaszirat értelmi szerzőinek tekinthető bírósági ülnökök, strázsamesterek ugyanis csak mérsékelten merték hallatni hangjukat, mivel féltették állásukat, s nem akarták eldobni maguktól a Belső Tanácsba kerülés jövőbeli reményét. A Matthy fivérek minden tekintetben ideális vezetőnek bizonyultak. Nagy vagyonuk, messzire nyúló kereskedelmi kapcsolataik bizonyos fokú védelmet nyújtottak nekik a magisztrátus haragjával szemben. Mesterségük miatt pedig nem remélhették, hogy valaha is a Külső Tanácsba vagy a magisztrátus soraiba kerülnek, így az esélytelenek nyugalmával tevékenykedhettek. A város korábban említett céhekkel szemben folytatott politikájának eredményeként a „polgári mozgalom” soraiban feltűnően magas a céhek kötelékébe tartozók száma. A Matthy család irányítása alatt álló tímárcéh mellett fontos szerepet játszottak a Franz Pauer és az 1705 óta külső tanácsos Flans Rodl által befolyásolt, tekintélyes vagyonnal rendelkező német mészárosok is.27 Felvetődhet az a kérdés, vajon miért éppen a tímárok és a mészárosok céhéből kerültek ki az ellenzéki mozgalom vezérei, kik lehettek ezek a személyek, milyen környezetből jöhettek? A Kollonich Lipót érsek vezetése alatt kidolgozott ország-berendezkedési tervben, az úgynevezett magyar Einrichtugswerkben külön kitértek a bőripar fejlesztésének kérdésére. A korábbi időszakban az elsősorban a csizmakészítéshez szükséges nyersanyagokat, a szattyán- és karmazsinbőrt a Hódoltság területéről szerezték be drága pénzen annak ellenére, hogy a kidolgozáshoz szükséges minden nyersanyag rendelkezésre állt az országhatárokon belül. A felszabadító háborúkat követő években az állam hivatalos gazdaságpolitikájának része lett a magyarországi bőrkikészítés és feldolgozás felvirágoztatása.28 Úgy tűnik, a timármesterség a korszakban a legjobban jövedelmező mesterségek közé tartozott, amennyiben művelőjének saját szakmáján kívül jó érzéke volt a kereskedelemhez. Egy kikészített marhabőrért minőségétől függően 8-10 forintot - kb. ennyibe került egy élő ökör -, a borjúbőrért pedig 1 forintot számítottak fel. A pest-budai mesterek műhelyéből kikerült termékek viszonylag nagy távolságra eljutottak. A munkát irányító mester az év nagyobb részében inkább a nyersanyagok beszerzésével és a készáru értékesíté26 A Vízivárosban élő Pauemek az 1720-as évek elején három háza volt a Várban (Nr. 79., 169-170.) BFL IV.1002.uu. Nr. 162. 27 BFLIV.1002.uu. 74. d. 1722. 28 VARGA 1997. 138. p.; Lásd a szövegkiadást: KALMÁR-VARGA 2010.
