Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - Géra Eleonóra: Iparosok társadalmi helyzetének alakulása az újratelepült Budán. Az iparosok képviseleti szerve, a Külső Tanács
Géra Eleonóra: Iparosok társadalmi helyzetének alakulása az újratelepült Budán 405 ségét jelezte a többi polgár felé. Gyakran kérték fel a testület tagjait különféle közfeladatok (gyám, bizottsági tag, értékbecslő) ellátására is, amelyekért fizetség járt, s nagyobb eséllyel jutottak hozzá városi megrendelésekhez. A nevezett testület „kiemeltnél semmivel nem több” jellegére utal az egyes városi hivatalnokok szokásjogon alapuló rangsorolásáról 1713-ban született tanácsi határozat, mely pontosan meghatározta az érintett személyek helyi társadalomban elfoglalt helyét. A lista élére értelemszerűen a belső tanácsosok kerültek, akik sokáig vitatkoztak arról, vajon a szindikus vagy a polgármester tisztségét illeti-e meg az elsőbbség. A vita Sauttermeister polgármester idején az ő pozíciójának javára dőlt el, a szindikusnak a második hellyel kellett beérnie, de hamarosan vetélytársa akadt a városbíró személyében, akinek székét minden esetben a választásokon a második legtöbb szavazatot szerzett tanácsos foglalhatta el. A tanács többi tagját életkor, a tanácsi tisztségben eltöltött idő hossza, valamint családi háttere alapján rangsorolták. A belső tanácsosoktól nem sokkal maradt el a telekkönyvi igazgató, az árvaszámtartó, majd a törvényszéki esküdtek következtek. A városháza adminisztratív dolgozói közül a lista élére az ötödik helyre sorolt kancellisták kerültek, akik után a kamarási írnokok, az alkamarás, utánuk pedig a külvárosi bírók, a szószóló, a külső tanácsosok, a külvárosi esküdtek, a tanácsszolgák, s legvégül maga a polgárság következett a tizennégy fokozatú skálán.14 Jelzésértékűnek tekinthetjük azt is, hogy a budai tisztségviselők „nagykönyvébe” a külső tanácsosok névsorát nem vezették be, míg a választott polgárokét igen. E hiány következtében az 1723-ig a tisztséget betöltő külső tanácsosok személye összességében ismert ugyan, első megválasztásuk időpontjával kapcsolatban azonban a korabeli forrásokban is néhol ellentmondó adatokat találni.15 A budai Külső Tanácsban, a pestihez hasonlóan, az iparosok kerültek túlsúlyba, ám míg a Duna bal partján fekvő városban a vendéglátóiparral kapcsolatos foglalkozások képviselői alkottak jelentős számú csoportot, addig a kezdeti időkben a jobb parti városban ez inkább az építőiparral foglalkozókról mondható el. Ugyanakkor a budai testületben fennállása alatt rendszerint képviseltették magukat a „magánzók” (általában ingatlanaikból élők), a kereskedők és az értelmiség (volt császári hivatalnokok, városi hivatalnokok, fürdős-sebé- szek) tagjai is. Utóbb említett csoportok állandó jelenléte nem cáfolja a történészek azon megállapítását, hogy a többséget az iparosok alkották. Ez valóban 14 BFL IV. 1002.a. 17I3.IV.28. 10. köt. 273. p. 15 Tisztségviselők „nagykönyve” = BFL IV.1002.nn. 1. köt.; A történeti irodalom Schmall Lajos kutatásai alapján például Franz Matthias Pauer mészáros külső tanácsossá választását 1722-re teszi, holott nevezett személy már 1713-ban bekerült a testületbe. SCHMALL 1898. 274. p„ BFL IV.1002.a. 10. köt. 272. p.
