Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - Géra Eleonóra: Iparosok társadalmi helyzetének alakulása az újratelepült Budán. Az iparosok képviseleti szerve, a Külső Tanács
Géra Eleonóra: Iparosok társadalmi helyzetének alakulása az újratelepült Budán 403 a Sauttermeister család és tágabb rokonsága sajátította ki.6 A „legmélyebbről” valószínűleg a kereskedő Johann Georg Unger küzdötte fel magát a polgármesteri tisztségbe. Utóbbit ellenfelei gyakran meghurcolták tanulatlansága miatt, sőt, írástudatlansággal vádolták.7 A város belső életének irányítását a 18. század első felében az említett német kereskedő-fürdős-patikus-állami hivatalnok érdekkör tagjai és hozzátartozóik sajátították ki. Egyetlen mesterség képviselőinek sikerült beférkőznie az elit csapatba, mégpedig a luxusiparhoz sorolt üvegeseknek. Az először külső tanácsosként és városi alkamarásként feltűnt, de hamarosan belső tanácsossá előléptetett Peter Lauxtól kezdve a budai üvegesek a Külső Tanácsban eltöltött néhány év után hagyományosan helyet foglalhattak a magisztrátusban.8 A Rákóczi-szabadságharc időszaka és az azt követő természeti csapások (pestis, árvíz) alapjaiban rengették meg az oligarchák számára kedvezőnek tetsző világot, s ennek következtében hamarosan felbukkantak a hatalomból részesülni kívánó, korábban „lenézett” foglalkozású polgárok. A Külső Tanács Mint láttuk, a vagyonos iparosok - az üvegeseket leszámítva - közvetlenül nem szólhattak bele a város irányításába. Javaslataikat, kívánságaikat, sérelmeiket kizárólag az úgynevezett Külső Tanácsban adhatták elő, melyet az első szabad polgármester-választás után, a Belső Tanács munkájának segítésére hoztak létre. A tizenkét főt számláló testületet eredetileg a belső tanácsosok munkájának megkönnyítésére állították fel. A későbbi választott polgárság ősének tekinthető külső tanácsosok a polgárság egészét érintő ügyekben - például adókive6 Wolf Augustin és családja kifejezetten szerény körülmények között élt, a családfő halálát követően örökösei a gazdag budai rokonság üzletéből igyekeztek részesedést szerezni. A legifjabb fivér, az ugyancsak kereskedő Franz Joseph testvéreinél később telepedett le Pesten. Bátyjához hasonló hivatali karriert járt be: 1709-től belső tanácsos és kamarás, majd négy alkalommal került a testvérváros élére (1719, 1721, 1727,1729). BÓNIS 1975. 169. p.; BÓNIS 1962. 248. p.; PÁSZTOR 1936. 151. p.; DÜMMERTH 1968. 252. p. BFL IV. 1002.j. 13. d. 1716. VIII. 8., IX. 26. 7 PÁSZTOR 1936. 149. p. 8 Az üvegesek a szobrászokhoz és kőfaragókhoz, illetve festőkhöz hasonló műveltségi szintet képviseltek. A két festő polgár (W. H. Bösinger, J. Landtrachtinger) és a szobrász/kő- faragó Anton Flörger mind belső tanácsosok lettek. A belső tanácsos Bernhard Kahanek üvegesmester korábban tizedjegyzőként dolgozott. Mostohafia, Christoph Kai 11 félbeszakította a vándoréveit és a katonaságnál vállalt adminisztratív feladatokat. Kahanek idős korában hazahívta, s elintézte, hogy a fiatalember a műhelyen kívül is teljesen átvehesse a helyét.
