Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - Kenyeres István: Buda gazdálkodása a török alóli felszabadulástól a Rákóczi-szabadságharc kezdetéig
378 Folyamatosság és újjászületés gok a városokhoz fűződő bevételek döntő részét saját részükre tartották fenn.1 Mégis megfigyelhető azonban, hogy a kamarai szervek bizonyos bevételeket már a kezdetektől átengedtek a városoknak és egy korlátozottabb gazdálkodási környezetet is lehetővé tettek számukra, azzal mindenképpen, hogy a város saját jövedelmeinek felhasználásában viszonylag szabadon járhatott el. Az alábbiakban ezeket a jelenségeket Buda város példáján kívánjuk szemléltetni, amit lehetővé tesz a kérdéskör viszonylagos szakirodalmi feldolgozottsága és a forrásanyag szokatlan mennyisége. Buda Szabad Királyi Főváros Levéltára anyagában ugyanis 1692-től lényegében véve teljes körűen fennmaradtak a városi számadások.2 (A vizsgált, a Rákóczi-szabadságharc kitöréséig terjedő periódusból Pestről semmilyen értékelhető számadás nem maradt ránk, csupán az 1703-1704. évi számadás ismert.3 A többi újszerzeményi városból sem maradt ránk a korszakból városi számadás.) Jelentős mértékben tudtunk támaszkodni Gárdonyi Albertnak közel egy évszázaddal ezelőtt a Századokban megjelent Buda város közigazgatása s közgazdasági viszonyai a XVII. század végén című tanulmányára.4 Gárdonyi publikációjában részletesen bemutatja a város bevételeit és kiadásait, főként a fennmaradt számadások alapján. Módszere a számadási források egyfajta narratív ismertetésén alapult, az egyes bevétel- és kiadástípusokat ezek alapján ismertette, és a számadások bizonyos főbb adatait tárta az olvasó elé, azonban a számadások teljes körű kvantitatív feldolgozására nem vállalkozott. Érdemes megjegyeznünk, hogy erre a feladatra először Kovács Lajos tett kísérletet, aki az 1937-ben megjelent Domanovszky-emlékkönyvben Buda városgazdálkodásának történetét vizsgálta a Rákóczi-szabadságharc idején.5 Kritikaként hozhatjuk fel ugyanakkor, hogy Kovács a feldolgozás során többször is meglehetősen önkényesen járt el a számadási tételek besorolása, felhasználása tekintetében. Kovácsot követően Nagy István Buda város gazdálkodása és adósságai a XVIII. század első felében címmel a Tanulmányok Budapest múltjából 1957. évi kötetében tekintette át a város gazdálkodását.6 Nagy tanulmányában szintén jelentős mértékben támaszkodott a városi számadásanyagra, azonban 1 A problémakörre legújabban a korábbi szakirodalom ismertetésével együtt ld. KENYERES 2006. 2 A feldolgozott számadások jelzete: BFL IV. 1006. e. 1. köt. (1692), 2. köt. (1693), 4. köt. (1695), 6. köt (1697), 7. köt. (1698.04.01-1699.03.31.), 8. köt. (1699.04.01.-1700.03.31.), 9. köt. ( 1700.04.01 .-12.31.), 10. köt. (1701.04.01.-12.31.), 10. köt. (1701.04.01.-12.31.), 11. köt. (1702). 3 Közli PÁSZTOR 1936. 221-226. p.; elemzi: TÓTH 1961. 228-231. p. 4 Gárdonyi 1916. 5 KOVÁCS 1937. 6 nagy 1. 1957.
