Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - Oross András: Az állandó várőrségek és az új polgárság konfliktusai a 17. század végén
370 Folyamatosság és újjászületés vagy a vár rendben tartására. Az elvégzett munkáért rendszeresen nem fizetett, a polgárokat a kamarai adminisztráció hivatalnokaihoz küldte az ellenérték átvételére. Ebbe a munkaigénylésbe szinte bármi beleférhetett, a kapitány „fantáziáján” múlt mennyire használta ki erőfölényét, hiszen a várparancsnok olykor saját birtokai megművelésére, vagy saját kereskedelmi tevékenységének előmozdítására is kényszerítette a polgárokat. A változékony hadi helyzetben, egy-egy nagyobb hadjárat idején, vagy a téli beszállásoláskor a betelepülő polgárok házai sem voltak biztonságban, hiszen a katonák különféle indokokkal olykor önkényesen foglaltak el házakat, házhelyeket. Ezeket az eseményeket igyekezett kiküszöbölni az állam a telekkönyvi hivatalok felállításával és a kamarai alkalmazottak által vezetett telekkönyvekkel. A telekkönyvezés az ingatlanok utáni adó miatt jó bevételi forrás is volt egyben. (Más kérdés, hogy több város esetében a telekkönyvezési munkák a Rákóczi-szabadságharc előtt a rendelkezések ellenére nem indultak meg.23) Tovább növelte a feszültséget, ha a kaszárnyákban, vagy ahhoz hasonló épületekben elhelyezett állandó helyőrséget - például a kaszárnya felújításának idejére, az állandó katonasághoz hasonlóan - a polgárok házaiban helyezték el. Az 1693. és 1696. évi nagy budai kaszámyaépítések idején akadt erre példa.24 Gyakran vette igénybe a katonai parancsnok a városlakók szekereit különféle fuvarozási feladatok elvégzésére is. Jó példa erre, hogy Budán a rácok feladatává tette a városi tanács, hogy négynaponta biztosítsanak szekereket a helyőrség számára kisütött kenyerek várbeli élésházba történő szállításához.25 A kamarai gazdálkodásba és a városi igazságszolgáltatásba, közigazgatásba beavatkozó katonai parancsnok - akárcsak a 16. században - ebben az időszakban is általános jelenségnek mondható. Mivel a kamarai alkalmazottak katonaság-ellenes beadványainak ismertetése szintén megérne egy külön tanulmányt, jelen keretek között csak néhány esettel kívánom színesíteni az eddig vázolt képet. Ezek a példák rávilágítanak az állandó helyőrség és a város lakosai közötti együttélés egyes konfliktusos helyzeteire, egyúttal szemléltetik azt is, hogy a katonaság volt erőfölényben. A székesfehérvári polgárok 1689 telén Franz Karl Ludwig Cheverelli kapitány elleni panaszaikat 9 pontban foglalták össze, amelyek között az olyan, „szokásosnak” mondható kérések is találhatók, mint a városi kézművesek felé fennálló tartozásainak kifizetése. A parancsnok ugyanis a munkát (ebben az 23 Vő. KENYERES 2006. 24 A budai kaszárnyák 1690-es évekbeli építésére lásd ÖStA FHKA HFU 29. Junius 1693. (r. Nr. 356. föl. 815-824.) és ÖStA FHKA HFU 30. Julius 1696 (r. Nr. 377. föl. 636-648.). 25 Budapest Főváros Levéltára Buda város tanácsülési jegyzőkönyvei (IV. 1002.a) III. kötet 33. p.
