Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - Oross András: Az állandó várőrségek és az új polgárság konfliktusai a 17. század végén
368 Folyamatosság és újjászületés tapasztalatokkal bírtak és olykor komoly helyismerettel17 is rendelkeztek a Magyar Királyság vonatkozásában. A tárgyalás során kifejtették, hogy a hadi helyzet megalapozza, hogy el lehet gondolkodni bizonyos várak állandó helyőrségének kérdésén. Az állandó helyőrség előnye, hogy nem olyan költséges, továbbá, hogy fegyelmezettebb, mint az ide-oda vezényelt állandó hadseregbeli ezredek, századok, így jobb kapcsolatot alakíthat ki a szegény polgársággal, amely könnyebben meg tudja védeni javait. Az állandó várőrség mellett ugyanis példának okáért nem működnének a katonaságnak bort és húst kimérő markotányosok, ezeket a cikkeket a polgári kocsmárosoktól vagy mészárosoktól kellene a katonáknak megvásárolni. A cél ugyanis az - fogalmaztak -, hogy a polgárok és a városok minél inkább gyarapodjanak, a megfelelő katonai berendezkedésre pedig példaként a Győrben, Lipótváron és Komáromban állomásozó szabad századokat említették. Az Udvari Kamara az Udvari Haditanácsnak írt levelében az előterjesztés szellemében kifejtette, hogy ők a polgárság gyarapodását tekintették elsődlegesnek és a katonai szempontot másodlagosnak. Nem szabad ugyanakkor a hadi helyzetet figyelmen kívül hagynunk, hiszen ekkor Belgrád éppen Habsburg kézen volt és egészen 1690 októberéig sikerült megtartani. Ilyen kedvező viszonyok között talán érthető, hogy a békésebb állapotokhoz jobban illeszkedő szabad századokat támogatták. A konferencia határozata értelmében tehát a jövőben zöld utat kaptak a szabad századok és egyre szélesebb körű alkalmazásuk ettől az időtől datálható. Az ajánlást - mint azt a fenti táblázat is bizonyítja - az Udvari Haditanács megfogadta, hiszen az erődített, a kialakuló déli határtól távolabb fekvő városok közül, Szolnok kivételével, mindenhol sor került szabad századok felállítására. Az újonnan megszerzett területek gazdasági potenciálját 1688 júniusában a helyszínen felmérő Kari Aichpichl udvari kamarai tanácsos Buda vonatkozásában már akkor kiemelte, hogy szükség lenne szabad század alkalmazására Budán,18 amely ajánlást egyébként az Einrichtungswerk is átvette. A 17. század végén Magyarország legjelentősebbnek tekinthető, Kollonich Lipót - a Magyar Kamara volt elnöke, ekkor győri püspök - nevével fémjelzett berendezkedési tervezete kiemelte, hogy alkalmazásukkal nagy költségeket lehet megtakaríta17 A fent említett tanácsosok magyarországi birtokaira vonatkozóan a Királyi Könyvek rejtik a legtöbb adatot. Közülük ki kell emelni Breunert, aki az 1690-es években a jelentős illavai uradalmat és további Trencsén megyei birtokokat bírt. MOL A 57 23. kötet, 10-14. oldal. A nevezett tanácsosok egy részét az 1687. évi országgyűlésen „magyarokul bevétették”, azaz indigenátust kaptak: Rosenberg-Orsini, Breuner, és Aichpichl szerepel a törvényben. Lásd KOLOSVÁRI—Óvári 1896. 353-363. p. 18 ÖStA FHKA HFU 26. Julius 1688 (r. Nr. 323. fol. 409-416.)
