Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - Oross András: Az állandó várőrségek és az új polgárság konfliktusai a 17. század végén
Oross András: Az állandó várörségek és az új polgárság konfliktusai... 367 biztosítására, a jövedelmek beszedésére, felhasználására terjedt ki. Nemcsak az állami (harmincad, accissa, sójövedelem, tized bérlése), hanem a földesúri jövedelmek (kilenced, robot igénybevétele, telekkönyvi bevételek, italmérés, raktárbérlés, mészárszék stb.) kezelése is a kamarai alkalmazottak feladata volt. A felügyelete alatt lévő hivatalok közül a századfordulóra kialakult rendszernek megfelelően a fontosabb helyeken (Eger, Szeged, Lippa, Pécs) ún. prefektusok működtek, míg a többi helységben (Karánsebes, Siklós, Kanizsa, Szigetvár, Baja, Dunaföldvár, Vörösmart, Kaposvár, Székesfehérvár) kamarai tiszttartók, azaz provizorok szolgáltak. A prefektus a vidéki kerületek vezetőjeként hasonló jogosítványokkal rendelkezett, mint a Budán székelő adminisztrátor az egész új szerzemény i terület felett. A felsorolt településeken és több más helyen (például Újpalánka, Mohács, Szolnok, Érsekújvár, Esztergom) 1686 után újonnan felállított harmincadhivatal is működött. A Budai Kamarai Adminisztráció működésének csúcspontja a századfordulóra tehető, de a megszerzett területek magánkézbe adása és a vármegyék által is lefizetett fegyverváltság tevékenysége fokozatos beszűkülését eredményezte. A központi területeken működő hivatal(nok)ok többségét a Rákóczi-szabadságharc eseményei mozdították el helyükről. A városok, a Budai Kamarai Adminisztráció és a szabad századok kapcsolata a várakozások ellenére nem volt felhőtlen. A legfontosabb kérdésként az fogalmazódott meg, hogy kell-e egyáltalán állandó, az Udvari Eladitanács által kinevezett és felügyelt várőrség, vagy elegendő lenne-e a városi polgárság által felfogadott, kizárólag a falak őrzésével és a városok belső rendvédelmével foglalkozó csekély számú városőrség? Ezzel a kérdéssel az Udvari Kamara tanácsülésén is foglalkoztak 1688 júniusában, amely tárgyalásról fennmaradt az uralkodó elé benyújtott jegyzőkönyv.16 A konkrét napirend a Buda és a néhány hónapja elfoglalt Székesfehérvár állandó helyőrségének a kérdése volt és a résztvevők a vezető kamarai tanácsosok voltak. Az ülés elnöke az Udvari Kamara elnöke, Wolfgang Andreas Orsini von Rosenberg volt, tagjai pedig Christoph Seyfridt Breuner tanácsos (1676-1685 között a Főhadbiztosság, 1694-1698 között az Udvari Kamara elnöke), Gottfried Friedrich Sallaburg tanácsos (1700-1703 között az Udvari Kamara elnöke), Karl Maximilian Traun (Thurn) tanácsos, Franz Joseph Schlick tanácsos, Karl Gottlieb Aichpichl tanácsos, Jakob Theobald Mayren, Heinrich Christoph Löwenstock, Johann Dietrich Rummerskirchen titkárok voltak. Az összeállításból is látható, hogy olyan személyek vitatták meg ezt a kérdést, akik a bécsi udvarban megfelelő 16 ÖStA FHKA HFU 26. Julius 1688 (r. Nr. 323. föl. 409-416.) Referat über die Einrichtung einer beständigen Garnison zu Ofen und Stuhlweissenburg.
