Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - Oross András: Az állandó várőrségek és az új polgárság konfliktusai a 17. század végén
Oross András: Az állandó várőrségek és az új polgárság konfliktusai... 365 hosszig szólt: egyesek a városban is letelepedtek vagy a környéken birtokokat szereztek (pl. Buttler, Schenkendorff, Pfeffershofen9). Az is feltűnő továbbá, hogy e várak élére maguk a parancsnokok jelentkeztek, és ajánlották fel az általuk verbuvált szabad század szolgálatait, tehát mindenképpen megérte a kinevezést elnyerni.10 11 Példának okáért Johann Buttler érdemeire való tekintettel, egy 1688. december 1-jén kiállított kapitulációs egyezmény értelmében nyerte el Eger vára parancsnoksága mellett az engedélyt arra is, hogy egy 300 fős szabad századot verbuváljon és velük Egerben állomásozzon. A szerződés szerint a századtörzs 8 főből állt, azaz a kapitány mellett a hadnagy, a zászlós, az őrmester, a káplár, az élelmezési tiszt, a mustraímok, a tábori írnok tartozott ide. Mellettük 12 káplár, 24 őrvezető, 6 zenész, 6 élelmezési segédtiszt és a közlegények tették ki a 300 fős keretlétszámot." Az újonnan megszerzett városok egy részében tehát a szabad századok jelentették az állandó várőrséget. Kapitányaik a város életének részei voltak, a helyőrség pedig együtt élt a városi polgársággal, mint fogyasztó, mint belső karhatalom. Mellettük a Habsburg Monarchia kialakuló állandó hadseregének egyik ezrede, illetve annak bizonyos számú százada láthatott el várőrzési feladatot. Ilyennel találkozunk az 1690-es években Szeged, Szolnok, Szatmár, Kassa, Eszék esetében, ahol az őrség státusa - a fenti esetekkel ellentétben - nem volt rögzített, azaz ezredeseik átvezénylésével párhuzamosan ők is hosszabb-rövi- debb időre elhagyták a várat. Egy ideig ugyanis mindegyik helyre ideiglenesen a formálódó állandó hadsereg egy vagy több ezrede (vagy meghatározott számú százada) került, később azonban - mivel már nem vezényelték őket tovább - állandóvá vált jelenlétük. Szeged, Kassa, Eszék várainak kiemelt szerepe miatt az itteni állandóra kinevezett parancsnokok egyúttal a régió/körzet területi katonai parancsnokai is voltak. Velük ellentétben például Szolnok várából kis túlzással minden évben más alezredes vagy százados jelentett, azoknak a századoknak a felettese, akiket ide vezényeltek a várőrségi teendők ellátására. Szegeden a neves Luigi Fernando Marsigli ezredének hat százada állomásozott állandónak tekinthető jelleggel, sőt, az alezredes Johann Friedrich Globiz 1697-ben a 9 Schenkendorff kanizsai várparancsnok Homokkomár, Obronak, Szentmiklós Zala megyei birtokokat (MÓL, Magyar Kancelláriai Levéltár, Libri regii [a továbbiakban: A 57] 33. kötet, 458 459. oldal), Buttler egri kapitány Erdőtelek birtok mellett Tenk és Hány pusztákat (MOL A 57 22. kötet 269-280. oldal), Pfeffershofen Alsózsolca Borsod megyei birtokot (MOL A 57 25. kötet, 390-393. oldal) szerezte meg. 10 Kanizsa élére 1690-ben pl. Ferdinand Ernst Nostiz, Wenzel Opperstorf, Karl Heinrich Stainsdorff, és Johann Jakob Maschwander pályázott (ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 383. 1690. April nro. 255. fol. 147r.). 11 Az egri szabad század ellátására, különféle ügyeire vonatkozóan lásd ÖStA FHKA HFU 16. Jänner 1691 (r. Nr. 339. fol. 163-178.).
