Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - Siptár Dániel: A szerzetesség első megtelepedési hulláma a töröktől visszafoglalt dunántúli városokban
Siptár Dániel: A szerzetesség első megtelepedési hulláma... 343 Más esetekben a visszafoglalt területek igazgatását csakhamar átvevő Budai Kamarai Adminisztráció tisztviselői jelöltek ki ingatlanokat a szerzetesek számára, akár a maguk szándékából, akár az uralkodó parancsára. A telekkijelölés végrehajtója így a pécsi domonkosoknál Tullius Miglio királyi biztos, a fehérvári ferenceseknél Vanossy Lőrinc harmincados, a budai karmelitáknál és pesti pálosoknál Ferdinand Plass budai kamarai adminisztrátor, a pesti szervitáknál és mariánus ferenceseknél, valamint a budai bosnyák ferenceseknél Johann Stephan Werlein budai kamarai felügyelő volt, stb.14 Ez utóbbiban azonban ki is merült az ún. világi patrónusok szerepe: a 17. században a királyság területén oly gyakori földesúri telepítéseket ugyanis a nagy török háború tisztázatlan birtokviszonyai közepette hiába keressük, különösen a városokban. A keresztény kézre került Dunántúlon az egyetlen ilyen példa városi környezetben a pécsi kapucinusoké, akiket a telektulajdonos Máthai Visa János pécsi kanonok 1698- ban telepített le, tizenkét évvel a város visszafoglalása után nekik juttatva egy ingatlanát.15 Itt érdemes kitérni a szerzetesek által elnyert ingatlanok sajátosságaira. A visszafoglalt városok legnagyobb épületei, amelyek ezért az ideiglenes misézőhely céljainak leginkább megfeleltek, a dzsámik voltak, annál is inkább, mivel ezek jelentős része középkori keresztény templomok átalakításával keletkezett. Dzsámiban kezdtek misézni Budán a jezsuiták és bosnyák ferencesek, Pesten a ferencesek, pálosok és szerviták, Pécsett a jezsuiták és domonkosok, továbbá a jezsuiták Székesfehérváron, a ferencesek Nagykanizsán és Szigetváron.16 Lakhelyül az ezekhez legközelebbi házakat kapták, amelyek általában török lakóházak voltak, de helyenként akadt köztük medresze vagy derviskolostor is.17 Ezeket a szerzetesek a céloknak megfelelő néhány kisebb átalakítás elvégzése után (a templom rekonciliációja, a berendezés módosítása, a lakóház Vecchi adományozott ingatlanokat a ferenceseknek 1689-ben. SIPTÁR 2012a. 205-206. p. Pécsett Badeni Lajos adta a két első ingatlant a jezsuitáknak: GALAMBOS 1942. 34. p.; CSER PALKOVITS 1940. 175. p.; GOSZTONYI é.n. 6. p. A példákat még sorolhatnánk. 14 NÉMETH 1903. 3-A. p.; TAKÁCS-PFEIFFER 2001.91., 154. p.; BÖLCSKEY 1930. 8. p.; TlLLE 1928. 389. p.; MÁTÉFFY 1996. 30. p.; VlGLÁS 1909. 440. p.; SALY 1926. 33. p.; GUZSIK 1973. 4. p.; KERTÉSZ 1924. 127. p.; POKORNY 1935. 22. p. 15 A megtelepedésre további irodalom SIPTÁR 2009a. 190-191. p. Nem városi esetre szintén csak egy példát hozhatunk fel: a móri kapucinusokét 1695-96-ból, ahol a friss földbirtokos Johann Hochburg gróf özvegye, Johanna Hartmann volt az alapító, majdnem egy évtizeddel a terület visszafoglalása után. SIPTÁR 2010b. 74-75. p. 16 Az egyes épületekre ld. a többi lábjegyzetben idézett irodalmat. 17 Lakóházat kaptak pl. a pécsi, medreszét a budai jezsuiták. GALAMBOS 1942. 35-36., 38- 39. p.; SZALAY 1937. 11. p. A pécsi domonkosok és a budai vízivárosi bosnyák ferencesek derviskolostorban laktak. NÉMETH 1903. 6. p.; GRESZL 2005. 33. p.; SZÉKELY 2005. 141. p.; TAKÁCS-PFEIFFER 2001. 154. p.; POKORNY 1935. 22. p.
