Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Tóth Árpád: Az evangélikus polgárság és nemesség társadalmi kapcsolatai és rokoni hálózatai Pozsonyban a 18. században
264 Udvar - Város -Főváros amikor még a fővárosi funkciók vélhetően fontosabb és vonzóbb várossá tették Pozsonyt, ugyanakkor a Türelmi Rendelet előtti korszakban vallásgyakorlásukban - országos léptékben legalábbis - alapvetően akadályozták az evangélikusokat? Hogyan alakult a pozsonyi evangélikus polgárság kapcsolatrendszere; milyen és mekkora szerepet játszhatott ez a kapcsolatháló társadalmi stratégiáikban? Ezekhez a kérdésekhez többféle irányból lehet közelíteni, amelyek közül jelen tanulmány az egyházi anyakönyvekből rekonstruálható vérrokonság, házassági kötelékek és másodlagos rokoni kapcsolatok (a Pozsonyban egymással szorosan összefüggő házassági tanúskodás és komaság) intézményeinek vizsgálatára szorítkozik.3 A pozsonyi evangélikus városi elit4 és csoportjai Ismeretes, hogy Buda eleste és az ország három részre szakadása óta Magyar- országnak nem volt egyértelmű fővárosa, és hogy koronázó- és diétavárosként Pozsony egészen 1848-ig betöltötte az országos központi funkciók egy részét. Az országos kormányzati szervek intézményesülésével, az 1723-ban megszervezett Helytartótanács létrejöttével Pozsony fővárosi szerepköre tovább erősödött, ugyanakkor az uralkodói udvar folyamatos távolléte miatt sohasem tekinthette magát teljes értékű fővárosnak. Hat évtized múltán, a kormányszékek II. József által 1783-ben elrendelt Budára költöztetése után Pozsony pozíciója meggyengült, majd az 1848. áprilisi törvénykezés nyomán az országgyűlés Pestre telepítését követően - közigazgatási és politikai szempontból - a város már csak a regionális központok egyike lett. 3 A kérdéskör vizsgálatának jelentős historiográfiai előzménye Fallenbüchl Zoltán értelmiségtörténeti munkássága. Pozsony és Buda értelmisége a XVIII. században című tanulmányában a szerző számos olyan szempontot felvetett - így a fővárosi funkció jelentőségét a helyi társadalmi viszonyok formálódásában, majd elvesztésének társadalomtörténeti hatását, az értelmiségi kapcsolatháló szerkezetét és ennek vizsgálatában az egyházi anyakönyvek kimagasló forrásértékét-, amelyek jelen tanulmányban is meghatározóak. FALLENBÜCHL 1986. 4 Az „elit” kifejezést jobb híján használom a városi evangélikus közösség egy olyan részére, amelynek kontúrját elsősorban a kapcsolathálók rekonstruálása segíti megrajzolni. Hangsúlyozottan nem a szokásos „városi elit” - vagyis a választott városi tisztségviselők köre — értelemben használom, hanem leginkább a tekintély, a presztízs jelenségéhez kapcsolom, ami azonban természetesen nehezebben ragadható meg a forrásokban. Az elit fogalom társadalomtörténeti szempontú alkalmazásához ld. Klement Judit áttekintését: K.LEMENT 2012. 94-96. p. A kifejezés megalapozottabb használatához gazdagabb tudás lenne szükséges a tárgyalt személyek informális hatalmáról, vagyonosságukról, a presbitérium szervezetéről és működéséről.
