Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)

Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Tóth Árpád: Az evangélikus polgárság és nemesség társadalmi kapcsolatai és rokoni hálózatai Pozsonyban a 18. században

Tóth Árpád: Az evangélikus polgárság és nemesség társadalmi kapcsolatai... 265

A magyar történetírás már régen kimutatta, hogy a 18. század Pozsony fénykorának tekinthető. Szekfü Gyula elsősorban a nagyszabású világi és egyházi építkezéseket és ezeken keresztül a barokk stílus hatását emeli ki, de e jelenség társadalmi aspektusaira is utal, amikor úgy fogalmaz, hogy „alig van főúri család vagy főpap, aki ne járult volna hozzá ahhoz, hogy Pozsony a magyar barokknak valóságos múzeumává ne fejlődjék ki”.5 Kosáry Domokos Magyar- ország 18. századi kulturális életéről írott monográfiájában pedig a legtöbbször említett településnév Pozsonyé, amely iskolaközpontként, a születő sajtó böl- csőjeként vagy éppen többféle tudomány művelésének színhelyeként egyaránt kiemelkedő szerepet játszott a korszakban.6 A Szekfü-tanítvány, ám a felvidéki evangélikus hagyomány felől érkező Kosáry a város szellemi életében sok ponton a város lutheránus értelmiségének tevékenységét emelte ki. A Bél Mátyás nevével fémjelzett, és a pozsonyi evangélikus gimnáziumhoz (későbbi nevén líceumhoz) kapcsolódó csoport jelentős művelődéstörténeti teljesítménye és korabeli elismertsége azért is érdemel fokozott figyelmet, mert az 1731. évi Carolina Resolutio szellemisége által meghatározott korszakban - amit a protestáns egyháztörténetben „csendes ellenreformációnak” vagy „vértelen ellenreformációnak” szokás nevezni7 - általánosságban jelentősen romlottak az evangélikusok érvényesülésének esélyei.

A tanulmány tárgyát képező pozsonyi evangélikus társadalmi elit egyik csoportját éppen ez a teológiai végzettségű, és részben lelkészként, részben a gimnázium valamelyik felsőbb osztályában oktató tanárként alkalmazott kör képezi.8 9 A kor mércéje szerint szintén a tudós - az egyházi anyakönyvekben használt német kifejezéssel wohlgelehrt - értelmiséghez tartoztak a városban praktizáló orvosok. Számukat tekintve természetesen nem beszélhetünk jelentős súlyú csoportról - létszámukat a városi címtárakat még nem ismerő korszakban az anyakönyvi említések alapján mérhetjük fel; eszerint a 18. század egészében mintegy 30 evangélikus orvos dolgozott Pozsonyban.1' Ide sorolhat5 SZF.KFŰé.n. VI. 159-160. p.

6 KOSÁRY 1980.

7 BUCSAY 1985. 147-148. p.; CSOHÁNY 1994. 31-35. p.

8 A lelkészek névsorát és életrajzát közölte: SCHMIDT 1906. 3-110. p. Ugyanaz a líceumi tanárokra: MARKUSOVSZKY 1896. 346-365., 648-681. p.

9 A kor néhány híresebb orvosának életrajzát már a 19. század közepi honismereti statisztikai irodalom is érdemesnek tartotta közölni: POZSONY 1865. 233-239. p. Néhány orvos életút- járól adatokat közölt Vámossy István: VÁMOSSY 1901.28-38. p. A Pozsonyban működött orvosok névsorát (alapvető demográfiai, származási, képzettségi adatokkal, valamint házasságuk társadalmi vonatkozásaival) Id. a mellékletben.