Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Tóth Árpád: Az evangélikus polgárság és nemesség társadalmi kapcsolatai és rokoni hálózatai Pozsonyban a 18. században
TÓTH ÁRPÁD AZ EVANGÉLIKUS POLGÁRSÁG ÉS NEMESSÉG TÁRSADALMI KAPCSOLATAI ÉS ROKONI HÁLÓZATAI POZSONYBAN A 18. SZÁZADBAN A városokkal foglalkozó kutatók régi tapasztalata a mindenkori városi társadalom (a vidékihez viszonyítva) erőteljes sokszínűsége, és az is alapvető megfigyelés, hogy a népesebb urbanitás tendenciaszerűen heterogénebb társadalmi összetétellel jár. Mindennek sajátos következménye, hogy sokféle csoportközi viszony, konfliktus színezheti a városok társadalmi életét. Az itt következő tanulmány e kérdéskör vizsgálatához úgy igyekszik hozzájárulni, hogy egy kisebbségi csoport érvényesülési technikáit veszi szemügyre a 18. századi Pozsonyban.1 Azt próbálom meg értelmezni, hogy az ellenreformáció után defenzívába szorult, I. Lipót uralkodásától kezdve és a Carolina Resolutio időszakában pedig országosan marginalizált evangélikus egyház legtekintélyesebb képviselői számára milyen lehetőségeket kínált Pozsony, amely ekkoriban a legurbanizáltabb városnak számított Magyarországon, betöltötte a fővárosi funkciók aránylag nagy részét és kaput jelentett Bécs felé. Hogyan viszonyultak egymáshoz e felekezeti elit különféle rendi és foglalkozási helyzetű csoportjai, és mennyire élesen különültek el a többségi katolikus lakosságtól? A sajátosságok megértéséhez - a kisebbségi helyzet hátterének vázlatos áttekintése után - három tényezőt elemzek: 1. milyen alcsoportok alkották a szóban forgó réteget, 2. melyek voltak a hasonló társadalmi jegyeik, 3. egymáshoz fűződő kapcsolataik alapján mennyiben indokolt őket egységben látni? A kérdés megfogalmazásának hátterében az a kutatási tapasztalat áll, hogy az ezt követő korszakban - 1783 és 1848, vagyis a fővárosi szerepkör elvesztése és az országgyűlés Pestre költöztetése között - az evangélikus polgári közösség számos tagja szemmel láthatóan képes volt eligazodni az őket körülvevő, megváltozott társadalmi feltételek között, és az előttük megnyíló egzisztenciális döntési helyzetekben aktív, racionális stratégiát követett.2 Vajon mennyiben új fejlemény ez ekkoriban, és miben különböztek ettől a 18. század körülményei, 1 Az evangélikus polgárság kapcsolathálóját vizsgáló kutatásomat az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíja támogatja, a polgárságra vonatkozó adatok feltárásához és rögzítéséhez az OTKA K-83731. számú pályázata nyújt anyagi fedezetet. 2 TÓTH 2009. Urbs. magyar várostörténeti évkönyv vh. 2012.263-282. p.
