Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Bessenyei József: Nagyszombat a Mohács utáni évtizedekben
256 Udvar - Város - Főváros privilégium inkább csak a régi tradíció megerősítésének tekinthető. Ezt követően Hunyadi Mátyástól és II. Ulászlótól is szereztek ilyen kiváltságot, a 16. században már öt éves vásár (sokadalom) tartására volt engedélyük. Mátyás cseh és osztrák területek elleni külpolitikájának következtében Nagyszombat stratégiai jelentősége megnőtt, ezért 1467-ben a király megengedte, hogy a kamara hasznát négy éven keresztül a városfal erősítésére fordítsák. Pénzt szereztek a király által Szolnokon nekik juttatott só eladásából is, amelyet 1467-től illeték fizetése nélkül vihettek be a városba. Komoly haszonnal járt az a királyi intézkedés is, amely csak szeptember 29. és április 24. között engedélyezte idegen bor árusítását a városban. Ilyen, a dinamikus gazdasági fejlődés jegyeit mutató helyzetben érte Nagyszombatot az ország elleni török hadjárat, majd a mohácsi csatavesztés híre. Az idők rosszra fordulásának első jeleként hamarosan feltűntek a falakon belül a menekültek, akik a török elvonulása után valószínűleg még visszatértek eredeti lakóhelyükre. A város vezetése - az egész országhoz hasonlóan - eleinte Szapolyait fogadta el uralkodójának, de Ferdinánd hadainak támadásával szinte egy időben, 1527 augusztusának első napjaiban átállt a Habsburgok pártjára.7 Konszolidálódott kapcsolat alakult ki az uralkodóval, aminek bizonyítéka, hogy nagyszombati polgároktól három alkalommal jutott az udvar pénzkölcsönhöz, első alkalommal 1529-ben, majd kétszer 1539-ben.8 A következő években, különösen 1541 után a török kézre került vidékekről a nemesek, kereskedők, iparosok családjukkal együtt egyre nagyobb számban telepedtek át a biztonságot nyújtó falak mögé. A városi tanács jegyzőkönyvei latin nyelven készültek, de a bennük előforduló nevek között egyre több lett a magyar. A lakatosok, kovácsok, ötvösök, szíjgyártók és kereskedők céhe a 16. századtól kezdve magyar nyelven vezette céhkönyveit. A kereskedőcéh 1547- ben magyarul szerkesztette meg szabályzatát, amelyben nagyrészt magyar nevek szerepeltek.9 A veszélyeztetett területek nemessége általában felkészülten várta a török támadásokat, ennek tudható be, hogy a magyar nemesség viszonylag csekély vérveszteséggel vészelte át ezeket az évtizedeket. Bár a védettség adta előnyökkel élni kívántak, ugyanakkor nem akartak lemondani nemesi kiváltságaikról sem. A városi magisztrátus viszont ragaszkodott ahhoz, hogy a polgárokkal 7 Österreiches Staatsarchiv, Haus-Hof- und Staatsarchiv. Ungarische Akten. Alter Bestand. Allgemeine Akten. Fase. 5. 1527. augusztus 4. körül. I. Ferdinánd Rómába, Velencébe. 1527. augusztus 5.1. Ferdinánd - Bemhard von Cleshez, a Titkos Tanács elnökéhez. 8 Österreiches Staatsarchiv, Haus-Hof- und Staatsarchiv. Ungarische Akten. Alter Bestand. Allgemeine Akten. Fase. 10. fol. 11. Fase. 39. fol. 34-35. Fase. 39. fol. 13. 9 BÉKÉSI 1883.
