Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Tózsa-Rigó Attila: Udvar és (fő)város kapcsolata a pozsonyi számadáskönyvek és a kamarai források tükrében
Tózsa-Rigó Attila: Udvar és (fő)város kapcsolata a pozsonyi számadáskönyvek... 239 zogtak az összegek.51 Az első jelentősebb változás az 1526/1527-es pénzügyi évben érzékelhető, ekkor mindkét tétel 3000 fontdénár fölé emelkedett. A harmincas években és a negyvenes évek nagy részében 3000-5000 fontdénár között mozogtak az összegek (ld. Melléklet, 2. sz. ábra). Az 1530/1531 -es hivatali évben, valamint a negyvenes években négy alkalommal már az ötezres határt is átlépte az egyik, vagy mindkét költségvetési tétel. Pregnáns tendenciaváltás érzékelhető 1548/1549-től (ld. Melléklet, 3. sz. ábra). Ebben az évben érte el először a kiadási oldal a 8000 fontdénárt. Az ötvenes években átlagosan 7000 fontdénár körül mozognak a költségvetési összegek, majd a hatvanas évek első felében szinte minden esetben átlépik a 8000-es határt. A forrásból érzékelhető következő váltás az évtized közepén következett be. Az 1564/1565-ös évben mindkét tétel átlépte a 10 000 fontdénárt, sőt, a kiadások ekkor közel 13 500 fontdénárra rúgtak. Az utolsó kilenc esztendőben hat olyan év regisztrálható, amikor az egyik vagy mindkét oldal 12 000 fontdénár fölé emelkedett. Végül a vizsgált korszakban a legmagasabb összeget 1568/1569-ben „produkálta” a város költségvetése, erre a hivatali évre 16 154 fontdénár kiadást jelentett le a kamarás. A költségvetési tételek nominális növekedésében szerepe lehetett az általános áremelkedésnek és/vagy inflációnak. A drágulási folyamatra minden bizonnyal katalizátorként hatott a város központiságának a korábbiakban vázolt megerősödése. Ennek háttereként jelölhetjük meg többek között a városba települt hivatali személyzet, a hosszabb-rövidebb ideig szűk körű udvartartással a városban élő főméltóságok, a korszak második felétől egyre rendszeresebben megrendezett országgyűlések, valamint a beköltöző nemesek árfelhajtó hatását. A Gabbuchból kimutatható jelentős mértékű növekedés azonban minden bizonnyal nem magyarázható pusztán ezekkel a tényezőkkel. Az általános drágulás mellett ezek az adatok a városháztartással szembeni igények drasztikus növekedését, s ezen keresztül a város által saját polgáraira hárított terhek ugyancsak jelentős emelkedését érzékeltetik. A nominális értékek elemzése mellett a forrásból képet nyerhetünk arról is, hogy a város mennyire tudta tartani költségvetési egyensúlyát, azaz önálló gazdasági entitásként milyen mértékben tudta fokozni pénzügyi teljesítőképességét, ellensúlyozandó a korszakban jelentkező egyre erőteljesebb igényeket. A Mohácsot megelőző időszakban nem tapasztalunk nagyobb kilengést. A korábbiakhoz képest az első jelentős, mintegy 200 fontdénár hiányt 1527/1528-ban könyvelték el (ld. Melléklet, 4. sz. ábra). A következő húsz évben hét alka51 1522 és 1526 között valamilyen zavar keletkezhetett a városi adminisztrációban, az ezekből az évekből származó bejegyzések feltűnően alacsony összegeket tartalmaznak, illetve igen nehezen értelmezhetőek.
