Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Gulyás László Szabolcs: Rezidencia és városfejlődés. Földesúr és mezőváros a középkori Magyarország északkeleti részén
212 Udvar - Város - Főváros tói. István, aki kifejezi azon törekvését, hogy Kisvárdát a népek sokaságával díszítse, a kor egyik legfejlettebb mezővárosi privilégiumával látta el a települést. Ez alapján egyetlen vámagy vagy gazdatiszt sem ítélhetett a polgárok felett, hanem a közösség által választott bíró vált jogosulttá az ítélkezésre, a bírságok kivetésére és azok mértékének meghatározására. A kisvárdaiak szükség esetén a földesúrhoz fellebbezhettek. Az érsek megtiltotta, hogy a polgárokat a vámagy munkára, illetve őrségre kötelezze, kivéve a vár építésének időszakát, illetve a tüzeléshez szükséges fa saját szekéren és állatokkal történő beszállítását az erődítménybe. Az évi vásáron a polgárok szabadon mérhették borukat, idegenek azonban csak a bíró és a tanács engedélyével. A lakók az adókat a korábbi módon fizették, és az aratással kapcsolatos régi szokást is be kellett tartaniuk. A malacokból minden tizediket kellett beszolgáltatni.57 A mezővárosi fejlődés kérdésére nézve az egyik legfontosabb és a középkori mezővárosi kiváltságlevelekben is igen ritka rendelkezés volt, hogy a föl- desúr előírta, hogy az ingatlanforgalomról a város pecsétjével ellátott oklevelet állítsanak ki, pecsét hiányában ugyanis ezek érvénytelenek lesznek.58 A pecséthasználat a középkori magyar mezővárosokban teljesen spontán módon és már viszonylag korán megjelent, azaz nem kívánt volna meg külön kiváltságlevéllel történő megerősítést. A mezőváros fejlődésével párhuzamosan haladt a család felemelkedése59 is: a révjogot szerző Várdai Domokos négy fia közül főként Miklós és annak fia, iijabb Miklós pályája a figyelemreméltó. Az apa a királyt több külföldi hadjáratra is elkísérte, később csongrádi és verőcei főispáni címet, 1435-ben pedig fiával együtt szabolcsi főispáni címet nyert el. Az 1420-as években kettejük valamelyike - valószínűleg az apa - királynéi lovászmesterként is szerepelt.60 Fia, a fiatalabb Miklós az 1430-as években tűnik fel Zsigmond mellett, akit Konstanzba, Milánóba és Rómába, később pedig Csehországba is elkísért. A szabolcsi ispánságot is újra meg újra megkapja. Helyzete később sem gyengült: az 1450-es években főkincstartóvá nevezték ki.61 Azt lehet mondani, hogy a 57 DL 81656. illetve Zichy X. 304. sz. Az érsek célja a kiváltságlevéllel: „volensque ideo oppidum populorum decorari multitudine et inopie ac paupertatis incolarum ipsius pietatis remedio subvenire”. 58 Uo. „Postmodum statuimus, ut quiscunque ex ipsis iobagionibus et incolis ipsius oppidi domos, vinea aut alios quoscunque res hereditarias in ipso oppido nostro protunc emerint aut vendiderint, extunc huiusmodi emptiones aut venditiones litteris privilegialibus sub sigillo ipsius oppidi laborentur, alioquin frustra habeantur.” A fontos adatra Solymosi László hívta fel még korábban a figyelmemet, amit ezúton szeretnék megköszönni. 59 Ennek összefoglalása: NÉMETH 1983. 12-13. p. és VlRÁGH 1981.60-69. p. 60 ENGEL 1996.1. 125., 231., 185. és 57. p. 61 Engel 1996.1. 186. és 53. p.
