Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)

Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Gulyás László Szabolcs: Rezidencia és városfejlődés. Földesúr és mezőváros a középkori Magyarország északkeleti részén

208

Udvar - Város - Főváros

pénteki hetivásár tartásának jogát (1362. október 16.), a püspök nem nézte jó szemmel a konkurenciát, 1381-ben a vásáron időző kereskedőket az egri polgárokkal fegyveresen tereitette át a püspöki városba.34 A lépés az egriek érdekeit is tükrözte, ezért az ügy rendezése még sokáig elhúzódott. A konfliktus folytatódását bizonyítja Zsigmond 1406. évi oklevele is, amelyben újra megerősítette az almagyari vásárjogot, 1424-ben pedig ismét az egriek hatalmaskodásáról hallunk: a polgárok továbbra is erőszakkal akadályozták a vásár működését.35 Az ügy végül csak Hédervári László püspöksége idején oldódott meg, aki visz- szaadta a vásárjogot a káptalannak.36

Később a püspök és a káptalan kapcsolata már rendezettebbnek mondható. Beckensloer János ugyan 1475. április 4-én kiköltöztette a Krisztus Teste oltár házát a püspökvárból, mivel azt palotává alakíttatta, helyette azonban a városban adómentes jobbágytelkeket biztosított a számukra.37

A város és környéke gazdasági fejlődését néhány további püspöki rendelkezés is megpróbálta elősegíteni. Hédervári László püspök 1455-ben céhlevelet adott az egri, pusztaszikszói, makiári, nagy- és kistályai, tihaméri, almagyari, ceglédi, baktai, felnémeti, tárkányi, szarvaskői, szeleckei, harangozói és szikszói szabók részére.38 Beckensloer János a térség bortermelésének fellendítése érdekében 1473. november 25-én megtiltotta az egri völgybe idegen borok behozatalát.39

Milyen lehetett tehát Egerben a lakosság és a földesúr kapcsolata? Ahogyan látható, a város gazdasági lehetőségeit a püspök ha kell, erőszakkal is biztosította, de mégsem lehet azt mondani, hogy túl sokat tett volna a város jogi kiváltságainak bővítéséért. Sőt, ennek épp az ellenkezője figyelhető meg, a püspök és káptalan földesúri hatalma a források alapján igen erős volt. A már említett 1261. évi, az egri püspökség javait összeíró oklevél ugyan kiveszi népeiket a

34 A vásárjogra lásd CD IX/3 148. „gerimus et habemus supplicationibus etiam discretorum virorum, capituli scilicet ecclesie Agriensis, in honorem ipsius beati Johannis Evangéliste fundate, favorabili regia pietate inclinati, forum liberum singulis feriis sextis in omni hebdomada, in possessione seu vico dicte ecclesie Almagyary nuncupato, perpetuo celebrandum, duximus annuendo concedendum.” SUGÁR 1984. 123. p.

35 CDX/4 226. ésX/6 271.

36 SUGÁR 1984. 166. p.

37 DF 209957.

38 SZÁDECZKY 1913. 257. p. A kiváltság 1723. évi átírásból ismert.

39 DF 209933. A püspök elrendeli, hogy „nullus omnino hominum... ullocumque tempore vina extranea sive forensia ad prescriptam vallem Agriensem importare... possit et valeat”.