Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Gulyás László Szabolcs: Rezidencia és városfejlődés. Földesúr és mezőváros a középkori Magyarország északkeleti részén
204 Udvar - Város - Főváros A földesúri székhely városfejlődésben játszott fontos szerepét jól tükrözi, hogy a centralitási pontok tekintetében a nagybirtokosok rezidenciája a maximális hatból három pontot ér, míg az örökös főispánsággal egybekötött (és általában püspöki címhez tartozó) rezidencia négyet. E fölött pedig már csak a territoriális hatalommal is járó tisztségek betöltőinek (vajda és bán), valamint a királyi, királynéi mellékrezidenciáknak és az uralkodói rezidenciának a szintje található.13 A másik oldalról azonban a földesúr vagy officiális tartós jelenléte negatív hatással is járhatott: az ilyen településeken ugyanis az önkormányzat mozgástere jóval szűkebbnek bizonyult, a földesúr beleszólási lehetősége a mindennapok ügyeibe nyilvánvalóbb volt. Az úr vagy képviselője állandó figyelme tehát alapvetően csökkentette a mezőváros polgárságának függetlenségét. A polgárok által a mozgástér kiterjesztéséért folytatott „küzdelemben” fontos szerepet játszott a mezővárosi magisztrátus, amely az oppidumok polgárságának hagyományosan legerőteljesebb „érdekvédelmi intézménye” volt.14 Az alábbiakban vegyünk sorra néhány ilyen, székhelyként működő püspöki és mezővárost, hogy a polgárság és a földesúr kapcsolatát konkrét példák segítségével is szemléltethessük! Célunk nem a települések már amúgy is jól ismert történetének összefoglalása, igyekszünk csak a téma szempontjából lényeges momentumokra koncentrálni. Már most előre kell bocsátani, hogy a helységek kiválasztása nem véletlenszerűen történt,jó okunk volt arra, hogy éppen ezeket vegyük vizsgálat alá: az ismertetendő Eger, Patak és Várda ugyanis a rezidencia-települések különböző és igen jól elkülöníthető típusait alkotják. A Szent István idején alapított egri püspökségnek a feltehetőleg a Várdombon kiépített központja már korán kijelölte a középkori Eger városmagját.15 A 11. században épült első templom elpusztult, s helyette a 12. században épült a második székesegyház, amelynek Szent János evangélista volt a patrónusa, s amely a kor legnagyobb magyarországi templomai közé tartozott. Nem feladatunk az egri templomok építéstörténetének összefoglalása, de annyit mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy a város jelentőségét remekül jelzi, hogy a nagyjából 2 négyzetkilométeren talán már a tatárjárás előtt a ferences kolosmódszer a kérdés vizsgálatára. FÜGEDI 1972.; KUBINYI 1971.; KUB1NYI 1999c.; KUBINYI 2000.; KUBINYI 2004.; KUBINYI 2005. 13 KUBINYI 2000. 13. p. 14 Bácskai Vera ezt a szerepet a középkor végi Gyula példáján mutatta be szemléletesen. BÁCSKAI 1971.21-34. p. 15 KMTL 179. és 180. p. Az alapítás 1009 körül történhetett. GYÖRFFY 2000. 183. p. A várdombon való megtelepedés és az alapítás kérdésére ld. NAGY 1978. 9-15. p. és KÁRPÁTI 2010. 14-22. p. Későbbi történetére ld. még Csánki I. 52-53. p.
