Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Gulyás László Szabolcs: Rezidencia és városfejlődés. Földesúr és mezőváros a középkori Magyarország északkeleti részén
Gulyás László Szabolcs: Rezidencia és városfejlődés 203 A főúri rezidenciák esetében ez a városfejlesztő hatás az egyházi központoknál tapasztaltnál ugyan kisebb volumenű, de szintén figyelemre méltó mértékű volt.9 A földesúri székhely funkcióval is bíró mezővárosok a többihez képest kitüntetett helyzetben voltak. A földesúr jelenléte, rezidenciájának kiépítése, a birtokigazgatási és bíráskodási tevékenységnek a településre költöztetése kedvező módon hatott az oppidum fejlődésére. Ha a család a nagybirtokosok csoportjába tartozott, akkor arra törekedett, hogy a székhelyül szolgáló települést a királytól elnyert, vagy saját maga által biztosított privilégiumokkal erősítse meg és birtokán, ahol a családja lakóhelye is volt, komplex reprezentációs, gazdasági, igazgatási és szakrális központot hozzon létre. Ez a törekvés pedig a mezővárosi polgárság számára alapvetően kedvező helyzetet teremtett, főként gazdasági szempontból. A fenti állítást meggyőzően bizonyítja, hogy a főúri rezidenciák a legtöbb esetben mezővárosban vagy városban helyezkedtek el. Ugyan nem minden esetben igazolható, hogy a birtokos azért helyezte át székhelyét egy településre, mert az már korábban is fejlett mezőváros volt, illetve, hogy a mezővárosi rang elérése alapvetően a rezidencia kiépülésének volt-e köszönhető, mégis figyelemre méltó fejlemény, hogy a 15. században országos szinten bő tucatnyi világi rezidencia-település érte el a mezővárosok szintjét, azaz kezdték rájuk egyre inkább az oppidum elnevezést alkalmazni az oklevelekben.10 11 A rezidencia és a birtokigazgatási központi funkció városfejlesztő hatása amúgy korábban sem volt teljesen ismeretlen a magyar várostörténet-írásban. A birtokközpontok szerepét a mezővárosok kialakulásának folyamatában is fontos momentumként értékelhetjük." A földesúri birtokközpont megléte egy településen a fentiek alapján teljesen egyértelmű módon került be abba a „kritériumnyalábba” is, amelyet a központi helyek és centralitási értékük meghatározásánál szokás újabban alkalmazni.12 9 A magánföldesúri rezidenciákra és alapvetően a rezidencia meghatározásának kritériumaira ld. KUBINYI 1987. és KUBINYI 1992. A rezidencia-lét legfontosabb kritériumait Kubinyi szerint a terminológia, a főúr, vagy a család tartózkodási helye és itineráriuma, a temetkezési hely, a birtokközpont szerep és a kincstár vagy levéltár, esetleg a pénzverde helye jelentik, a rezidenciát ezek alapján lehetne tehát a legnagyobb biztonsággal meghatározni. Uo. 216-218. p. 10 A Kubinyi András által vizsgált 15. századi rezidenciák 90%-a, azaz 48 településből 43 bizonyosan ilyen városias képződmény volt. KUBINYI 1992. 218-219. p. 11 FÜGEDI 1981b. 339-341. p. 12 A komplex kritériumrendszer fokozatos kidolgozása Kubinyi András nevéhez fűződik, bár Fügedi Erik koldulórendekkel kapcsolatos vizsgálata is a kutatási irányzat honi megjelenésének előzményeként értékelhető. Habár a centralitási pontszámok a források fennmaradása által nagymértékben befolyásolt s így némileg „mesterséges” képet nyújtanak csak a középkori városfejlődésről, jelenleg mégsincs hatékonyabb és ennyire sok szempontot figyelembe vevő
