Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Gulyás László Szabolcs: Rezidencia és városfejlődés. Földesúr és mezőváros a középkori Magyarország északkeleti részén
202 Udvar - Város — Főváros ki városok ugyan egyházi földesuraság alatt álltak, s így lakóik jogilag jobbágyoknak számítottak, de mégsem tekinthetők egyszerű mezővárosnak. Ennek egyik oka a kánonjogban keresendő, amely a püspökségek központjait már régtől kizárólag a civitas elnevezéssel illette.4 A másik ok az volt, hogy a püspöki székhelyek a középkorban általában fallal kerítettek, s így városias kinézetűek voltak, ami szintén a civitas-lét egyik feltételének számított és jogi értelemben is megkülönböztette e településeket az igazi oppidumoktól.5 Egyértelműen megállapítható, hogy a püspöki rezidencia megléte nagymértékben hozzájárult egy-egy város gazdasági fejlődéséhez.6 Természetesen joggal merülhet fel a kérdés, hogy vajon a püspöki székhely összevethető-e a rezidencia vonatkozásában a főúri székhelyekkel? Míg egy nemesi família központja gyakran hosszú időn át sem változott, addig az egyébként magánbirtokokkal is rendelkező püspökök a különféle egyházi hivatalokban hosszabb-rövidebb időn belül váltogatták egymást, és így kapcsolatuk a székhellyel korántsem lehetett olyan állandó, mint egy főúr és birtokközpontja esetében. Ráadásul a püspököknek rendszerint egy, vagy több mellékrezidenciája is volt, nem beszélve arról, hogy mindegyikük tartott fenn a maga számára lakóhelyet a fővárosban, a király mellett is, amit az általuk rendszeresen betöltött országos méltóságaik is szükségessé tettek. Mégis, azt mondhatjuk, hogy a főpap általában a székhelyén tartózkodott, amely így valódi „domus habitationis ” volt, azaz általában idézések esetén is ezt a lakóhelyet vették figyelembe.7 Azt is ki kell emelni, hogy a püspöki javak igazgatása a birtokközpontból a világi birtokokhoz hasonló módon zajlott, irányítását még annál is gondosabban kiépített és olajozottan működő tisztviselői apparátus látta el, amely az örökös ispáni címeket viselő püspökök esetén szorosan összefonódott a vármegyei igazgatással is.8 Ilyen megközelítésben a különbség tehát nem tűnik lényeginek a két eltérő típusú rezidencia között. 4 Ladányi 1992. 5. p. 5 BÁCSKAI 1965. 19. p. így például a városfallal övezett Pécs sem szerepelt soha oppidumként a forrásokban, státusa legpontosabban az „egyházi földesúri város” kifejezéssel határozható meg. FEDELES 2011. 11. p. A városfal jogi jelentőségére ld. KUBINYI 2006. 52-55. p. 6 A püspöki központok kiterjedt gazdasági, világi és egyházi igazgatási, bírói, kulturális és egyéb funkciókat láttak el, és akkor még nem is beszéltünk az ott működő hiteleshelyek gyakran több megyére kiterjedő vonzáskörzetéről. Erre vonatkozó szisztematikus, metodikai szempontból is fontos eredményeket hozó vizsgálat: KOSZTA 1995. 7 KUBINYI 1999b. 217-218. p. Az idézés középkori szabályaira ld. ECKHART 2000. 326- 327. p. és Tripartitum 277-281. p. (II. rész, 19-21. cikkelyek). 8 KUBINYI 1999b. 221-223. p. A főpapi birtokigazgatás összetett jellege, sokrétű funkciói és hierarchizáltsága remekül kitűnik az esztergomi érsekség működésére vonatkozó adatokat tartalmazó 15. századvégi Hippolit-kódexek elemzéséből is. FÜGEDI 1981a.
