Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Majorossy Judit: A pozsonyi városi elit és az udvar (az udvari nemesség) kapcsolatának megközelítési módjai a késő középkorban és a kora újkorban
Majorossy Judit: A pozsonyi városi elit és az udvar... 175 Ugyanakkor az eleinte a várkapitánnyal (hauptman) „szembeni”, majd a vár és város kiélezett szembenállását követő időszakban a továbbiakban is a belső tanács soraiból megválasztott polgári városkapitányi poszt (stat hauptman) meglétére akkor bukkan fel az első adat,20 amikor a Zsigmond uralkodását követő zavaros időszakban a belső igazgatás önszerveződése erősödik, illetve amikor az özvegy Erzsébet királyné - az I. Ulászló-párti pozsonyi ispán Rozgonyiak ellenében - a városban tartózkodik (1440. június-1442. szeptember).21 A városban kialakult helyzet (frontvonal) tehát egy új városi tisztséget hívott életre. Emellett a puskaporos levegőjű 1440-es és 1450-es években számos egyéb belső igazgatási változásra került sor, többek között a városvezető polgárok hatalomgyakorlásában is egyfajta hatalomkoncentráció tapasztalható.22 20 Az első (bár úgy tűnik, ekkor még talán egyidejűleg két személy által betöltött) városi kapitányi tisztségre vonatkozó adat: AMB, Kammerrechnungen 2. 138. p. (1439. nov. 17): herr Mathes Meindel und herr Michel Wolff haubleut (akik egyébként az adott bejegyzés tanúsága szerint például a városárokban (zwinger) zajló munkálatokat is felügyelték). Az ezt követő évben a város katonáit a számadáskönyv tanúsága szerint Ludweig Königsfelder felügyeli (AMB, Kammerrechnungen 3. (1440/1441) 686., 694., 697., 698. p.), akit a következő tisztségviselési évben (1441/1442) már tisztségmegnevezéssel együtt is adatolhatunk: AMB, no. 1794. (1441. nov. 4.): Kunigsfelder die tzeit hauptman der stat zu Prespurg. A későbbiekben a belső tanácsosok közül mindig választottak egy városi kapitányt is (bár személyét a számadáskönyvek nem mindig nevezik meg, de a tisztségre utalnak). Az adatokra: MAJOROSSY MSS. 21 PÁLOSFALVI 2009. 12-16. p. 22 A Zsigmond-kor korrupt városbírája, Ulrich Rauchenwarter tevékenysége nyomán - az 1390- es évektől szinte kizárólag ő viselte a bírói tisztséget - 1411 körül kirobbant botrányt követően (SKORKA 2009. 38-43. p.) elvileg átalakult a városvezetés mechanizmusa. Ugyanakkor Szűcs Jenő korábbi nézetével szemben, aki szerint ezt követően a hatalomkoncentráció már nem jellemző (SZŰCS 1955. 295-304. p.), úgy tűnik, hogy egy közvetlenül a botrányt követő rövid időszaktól eltekintve ezt a felvetést árnyalni szükséges. A városbírói (vagy a polgár- mesteri) posztot korábban folyamatosan akár tíz éven át is kezében tartó „városi kiskirályok” alakja valóban eltűnik. Ám a pozsonyi városvezetés az 1440-es és az 1460-as évek között ismét a koncentráció irányába tendál. A legfelső (bírói és polgármesteri, illetve hozzátéve a városkapitányi) hatalom ugyanis ebben az időszakban gyakorlatilag három ember - Stefan List, (az ifjabb) Stefan Ranes és Ludwig Königsfelder - kezében volt (MAJOROSSY MSS). A „triumvirátus” halálát követően (List 1457 körül, Königsfelder 1468 körül, míg Ranes 1473 körül halt meg), alapvetően az 1470-es évektől némi lazulás figyelhető meg, így relatíve több ember került a felsővezetésbe - bár ebben az esetben is főként inkább a polgármesteri, nem pedig a bírói székbe, mely utóbbit ebben az időszakban Andre Holtzer és Peter Kreutz birtokolta néhány kivétellel szinte felváltva. A felső városvezetésre vonatkozó 1400-1540 közötti, az archontológiai kéziratból készített városbírói és polgármesteri lista hamarosan megjelenik a Juraj Sedivÿ által szerkesztett Pozsony várostörténeti monográfia második kötetében (Dejiny Bratislavy 2. Stredoveké obdobie (13. st.-I526): Posonium - stredoveké mest na Dunaji).
