Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Spekner Enikő: Buda királyi székhellyé alakulásának kezdetei a 13. század első felében
Spekner Enikő: Buda királyi székhellyé alakulásának kezdetei... 113 Magáról a palotáról végül csak egyetlen Árpád-kori említés maradt fenn. III. András király özvegye, Habsburg Ágnes királyné 1301-ben, férje halálát követően az elárvult óbudai királyi palotát (palatium regale de Veteri Buda) átadta Soproni István mesternek megőrzésre és gondozásra, azaz a kőműves- (falazá- si) és ácsmunkák elvégeztetésére a király báróinak és tanácsosainak, Rátót nb. Domokos királyi és Borsa nb. Lóránd királynéi tárnokmesterek, Hontpázmány nb. Tamás barsi és nyitrai ispán, Szécs nb. Komáromi Pál mester komáromi ispán, Becsegergely nb. Lukács fia, László mester, Pál mester kalocsai prépost, királynéi alkancellár és Miklós boszniai prépost kérésére és kötelezettségvállalása mellett.53 E kevés forrás jól mutatja, hogy történeti adataink alapján csak hozzávetőlegesen tudjuk meghatározni a királyi vár építésének idejét. Az itteni királyi székhely folyamatos működésének vizsgálata is inkább csak azt erősíti meg, hogy a palota már II. András király idejében felépülhetett. Igaza van ugyanis Györffy Györgynek abban, hogy 1216 és 1228 között hiányoznak az erre vonatkozó adatok, s a budai prépostok sem álltak közvetlen kapcsolatban a királyi kancelláriával, mert nem töltöttek be sem kancellári, sem alkan- cellári tisztséget.54 Az ő periodizációjával szemben szintén merülnek fel kétségek. Az egyik ellenérv, hogy láttuk, a királyi kúria az 1212. évi adományozást követően, legalábbis 1213-ban, a nagyböjti időszakban (O)Budán ítélkezett, a másik, hogy a várkápolnának az 1235-ben szentté avatott Árpád-házi Erzsébet tiszteletére szentelése sajnos nem segít az építés idejének meghatározásában, mert a rá vonatkozó adat olyan késői, hogy azt akár idősebb Erzsébet királyné építkezései során újraszentelhették névadó szentje tiszteletére.55 Az említett korszakra vonatkozó forráshiányt az általános forrásszűkével magyarázhatjuk, amit alátámaszt az is, hogy az ekkor már országos hiteleshelyi tevékenységet folytató budai káptalan kiadványai is hiányoznak ebből az időszakból.56 Ezt a hiányt némileg feloldhatja, ha figyelembe vesszük Kumorovitz 53 BTOE I. 351. p. 317. sz., (magyarra ÉRSZEGI GÉZA fordította: Levéltárak-Kincstárak 227- 228. p. 97. sz.) 54 GYÖRFFY 1997. 109-110. p.; ZSOLDOS 201 la. 107-108., 110. p. 55 HAVASI 2009. 170. p. 35. j., 177-178. p. 56 Mivel a káptalan 1222. szept. 10-i oklevele, amelyben tanúsította Uros pannonhalmi apát részére a Győr megyei Mécsé birtok határjárását és iktatását, hamis, a benne szereplő pecsételésre vonatkozó megerősítő záradéka is gyanús, nem vehetjük biztosra a káptalan pecsétjének első adatolását, noha ekkor már kellett, hogy pecséttel rendelkezzen. DF 206873. A következő oklevelét, amely 1227-ből származik, ami a fehérvári keresztes konvent kései, 1398. évi átírásában maradt fenn (DL 137.), Györffy szintén hamisnak tartja, így az 1211. évi oklevél után a káptalan első hiteles oklevele egy napi keletét kitöltetlenül hagyó, 1228. évi, ABCDEFG chirographummal és hártyacsíkon függő pecséttel ellátott, Péter prépostsága idején a káptalan tagjai által kiadott oklevél: DF 236756. (kiadása: MES 1. 268-269. p.) Ebből is látszik, hogy mennyire hiányosan maradt fenn a korai emlékanyag.
