Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Spekner Enikő: Buda királyi székhellyé alakulásának kezdetei a 13. század első felében
112 Udvar - Város — Főváros első ízben 1225-ben hallunk. 1227-ben Béla herceg egyik oklevele budai ispánt említ, s feltűnő, hogy Péter pilisi ispánt az ekkor Horvátország és Szlavónia élén álló Béla herceg környezetében találjuk, amint a herceg poroszlójaként járt el a szlavóniai Petrinya vendégtelepeseinek ügyében.49 Sajnos budai ispánról a továbbiakban alig hallunk, csak még egy röpke feljegyzéssel rendelkezünk róla 1243-ból.50 Ezek az adatok mégis azt mutatják, hogy a területi átrendeződéssel egyidejűleg az (ó)budai királyi birtoktest irányítása is átszervezésre került. Az ispánhoz köthető budai uradalomról több ízben értesülünk a 13. század második felében.51 Ám mindig csak azt tudjuk meg, amikor az ehhez tartozó szolgáltató népekből vagy birtokokból elidegenítésre kerül valami, így a szervezet működéséről e néhány adaton kívül nehéz egységes képet alkotni. Az egyértelműen a királyi udvarhoz köthető tisztség konkrét működési színterét ezért nem is ismerhetjük. Lehetett az Óbudán akár a „régi” királyi házban, később átkerülhetett az új budai központba, a Várhegyen alapított királyi városba. Nehéz tehát arra a kérdésre válaszolni, hogy az igazgatási változások indokolták-e az új (ó)budai vár létrejöttét. Talán befolyást gyakorolt az itteni viszonyokra az is, hogy maga a királyi székhely végül is a budai káptalan területén folytatta tevékenységét, s emiatt az egyházi és világi igazgatás minden kísérlet ellenére sem tudott teljesen elválni egymástól. Hogy az együttélés nem ment simán, arról elég beszédesen vall egyik forrásunk. 1288 júliusában az éppen Óbudán tartózkodó IV. László király a budai káptalan részére visszaadta II. András privilégiuma alapján, amit ez alkalommal meg is erősített, az Óbuda határain belül fekvő Bana földet, amelyet ő korábban másoknak, előbb az óbudai polgároknak, majd Tamás váci püspöknek, végül Merkulin budai polgárnak adományozott. Az uralkodó azért látta szükségesnek a tulajdonjogot visszaállítani, mert a többi királyi egyházak között különösen a budait kívánta jogaiban megőrizni, mivel az ,,propter nostram continuam residentiam ” körülményeiben (ez vagyoni helyzetét is jelentette) nem kis mértékben kárt és elnyomást szenvedett.52 49 1225: ÁÚO. XI. 183. p.; ZSOLDOS 1998. 30-31. p.; ZSOLDOS 2001.48. p. 50 DL 131. (kiadása: BTOE I. 19. p. 14. sz.); ZSOLDOS 2001. 48^49. p.; ZSOLDOS 2005. 44- 45. p.; ZSOLDOS 201 la. 177. p. (az itt említett Walter ispánt az átíró oklevél tévedésből írta budai ispánnak, mivel ő budavári rektor és komáromi ispán volt). 51 BTOE I. 95. p. 79. sz., 134-135. p. 119. sz., 163. p. 146. sz., 154-165. p. 148. sz. 52 „.. .inter alias regales ecclesias dictam Budensem ecclesiam, que propter nostram continuam residentiam in suis facultatibus non modicum lésa extitit et oppressa...” BTOE I. 242-243. p. 224. sz.; RA 3495; GYÖRFFY György hamisnak tartja szokatlan szóhasználata és főleg a dátumsora szabálytalansága miatt, de sem GÁRDONYI, sem SZENTPÉTERY—BORSA nem emelt ellene kifogást. GYÖRRFFY 1973. 313. p.
