Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Városépítés, várostervezés - Kaposi Zoltán: Iparfejlődés és városszerkezet Pécsett a 19–20. század fordulóján
Kaposi Zoltán: Iparfejlődés és városszerkezet Pécsett... 61 Főleg a régi Belváros utcáiban helyezkedtek el a szabóságok és más ruházati üzletek. A századfordulóról viszonylag sok olyan fénykép, képeslap maradt fenn, amely világosan mutatja a műhely (amely már általában a hátsó udvarban helyezkedett el) létére utaló utcafrontos hirdetést. Természetesen egy szabászathoz vagy más hasonló kisipari tevékenységhez nem kellett nagy műhely, igazából egyetlen szobába s egy kisebb raktárhelyiségbe bezsúfolható minden, amire a vállalkozáshoz szükség volt. A szabóipar a kortárs véleménye szerint alapvetően két részre oszlott. Voltak a mérték utáni szabóságok, ahol a kevés jó munkást jól fizették; ugyanakkor ezek a szabóságok igen magas színvonalon dolgoztak, s a vásárlók is elvárták a jó minőséget. A másik csoportot a ruhakereskedéseknek dolgozó szabók képezték, akik sokszor hitvány munkát végeztek, s munkásaikat is gyengén fizették; ezeknél olcsó volt a szövet és a munka is. A női szabósággal főleg nők foglalkoztak a századforduló körül, de túlnyomóan háziipari keretek között.43 A korábban magánkisipari keretek között folytatott mesterségekből egyre több kiesett erre az időre. Nem volt már szükség kötélgyártókra, gombkötőkre (paszományosokra), a nagyipari fonó- és szövőipar miatt takácsokra stb. Ám azt sem szabad elfelejteni, hogy a kiépülő nagyipar mellett a kisipar sok területen még őrizte pozícióit, s egyúttal új területeket is talált. Az építőipar fellendülésével egyre nagyobb szükség volt a lakások belső kiépítését végző mesterekre, így például a vízvezeték-rendszer kiépülése a város iparosainak, mesterembereinek jelentős megrendeléseket biztosított, s viszonylag nagy kereslet alakult ki olyan szolgáltatók iránt, akik a polgári épületekben kialakított fürdőszobák felszerelését vagy az ottani technikák működtetését tudták biztosítani. A város frekventált helyének számító Jókai téren működött Tichy Aladár „fémáru-, épület- és műbádogos s vízvezeték-felszerelő műhelye”. Az éveken keresztül megjelentett reklám szerint az iparos „Elvállal vízvezeték, fürdő, csatornázási, closett-villamos csengő és villámhárító berendezési munkát”, vagyis a mester foglalkozott a kiépítéssel is. Ugyanakkor a reklámból az is kiderül, hogy „nagy választékban raktáron fürdő és ülőkádakkal ” rendelkezik, s minden olyan berendezési tárggyal, amely a polgároknak szükséges lehet a víz használatához.44 Tichy mesteren kívül természetesen több iparos és kereskedő is hirdette magát, de arra utalnunk kell, hogy maga a vízvezeték kiépítése - a néha-néha munkaerő-fölösleggel küszködő városban - új munkaalkalmakat hozott, az építő társaságoknak pedig komoly megrendeléseket biztosított. 43 Baranya múltja 1896-1897. 2. kötet 625. p. 44 Pécsi Figyelő, 1901. augusztus 11.
