Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Városépítés, várostervezés - Kaposi Zoltán: Iparfejlődés és városszerkezet Pécsett a 19–20. század fordulóján
60 Városépítés, várostervezés A kisipar rendszere és térbelisége A gyáripar gyors fejlődése eléggé összeszűkítette a kisipar lehetőségeit. Erről az üzemformáról a kortársak meglehetősen negatívan nyilatkoztak a századfordulón, hiszen ők egy olyan ágazatot érzékeltek, amelyben nagy változások történtek. Az átalakulás legfontosabb elemei kétségkívül a felbomlás, a gyáripar miatti pozícióvesztés, a kontármunka előtérbe kerülése, az iparigazolványokhoz való nehézkes hozzájutás, a drága hitel s a nagy adók voltak.39 A kisipar legjelentősebb ágazata a textilipar volt. A foglalkoztatási statisztika és az iparkamarai jelentések adatai alapján azt látjuk, hogy a textiliparon belül igen sokfajta foglalkozást űztek Pécsett.40 A ruházati iparban 1054 vállalkozás működött, ami az összes ipari vállalkozás 57%-át, tehát több mint a felét tette ki. Ugyanakkor a ruházati ipar összes segédszemélyzete csak 692 fő volt, ami viszont a 3776 munkást jelentő ipari foglalkoztatás szempontjából annak mindössze 18%-át jelenti. Vagyis egyértelmű a kép: Pécsett a ruházati iparon belül volt a legtöbb vállalkozás, ám ezek döntően segéd nélküli egyéni vállalkozások voltak. A ruházati ipari foglalkoztatás csúcsán ott állt a korábban már említett Hamerli-féle kesztyűgyár, amelynek dolgozói létszáma 1900-ban 178 fő volt, de volt 16 olyan ruházati üzem is, amelyben 6-20 fő közötti volt a foglalkoztatás. A textiliparhoz tartoztak a fonó- és szövőipari műhelyek is, amelyek közül emeljük ki idősebb Schmidt János pécsi müszövő telepét, ahol 23 munkás lenből asztalterítőket, asztalkendőket, törülközőket, ágyneműket, pohártörlőket készített. Különböző forrásokból van néhány adatunk a kalapgyárról is, amely 1870-ben alakult, s tulajdonosa az első világháború előtt Poszek Vilmos volt; a vállalat 8 munkással és 8 LE-t teljesítő gépekkel termelt. Azt is tudjuk róla, hogy magas minőségű termékeit itthon és külföldön egyaránt értékesíteni tudta, s egészen a szerb megszállásig exportált délre; „.. .Finom, színes nemezt állítottak benne elő, amelyből pazar készárut dobott a piacra”.41 Tegyük még hozzá, hogy az 1906. évi gyáripari statisztika a cipőgyárakat is a ruházati iparhoz sorolta (korábban a bőriparba tartoztak). Pécsett is volt egy ilyen gyár, mégpedig Benczenleitner József cipőgyára. A Benczenleitner-család tagjai széles körű ipari tevékenységet folytattak a városban: Sándor cukorgyáros volt, Lajos a Ferenciek utcájában könyvkötészettel bírt, míg Gyula a Király utcában kínálta kesztyűit és sérvkötőit.42 39 Lásd például: Kamarai jelentés 1894; illetve ÁGH 1894. 40 Foglalkoztatás 1900. 115. p. Lásd még: Kamarai jelentés 1882-től 41 Szita 1995.132. p. 42 Szirtes 1996.16. p.
