Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Recenziók
382 Recenziók Gábor Eszter Az Andrássy út körül Budapest, Osiris-Budapest Főváros Levéltára, 2010. 504 p. Gábor Eszter kötete kívül-belül szemet gyönyörködtető könyv. Vonzó azok számára is, akik különösebben nem érdeklődnek az építészet- vagy várostörténet iránt, de a könyvesboltban belelapozva, a képeken felismerve egy-egy épületet, amely előtt már elhaladtak, amelyet megbámultak, szeretnének megtudni többet a házról. Mivel az Andrássy út (és kisebb mértékben a környéke is) elég frekventált része a városnak, épületei nemcsak a környékbeliek számára ismertek látásból, de azok számára is, akik - a Városligetbe, Állatkertbe menet - erre sétálnak. Egy-egy ház előtt elsétálva, felötlik bennük a kérdés, vajon kik lakhattak itt, ki építtette a villát, vagy - a környezetből kirívó, vagy éppencsak belesimuló - modern épületek láttán elgondolkodnak, vajon mi is állt itt korábban, és mi történt az eredeti épülettel. Nos, aki megveszi a kötetet, választ kap kérdéseire. Hogy az érdeklődés a laikusok részéről is megvan, bizonyítja, hogy a könyv hetek alatt, még a karácsonyi vásár előtt elfogyott. Az épitészettörténet, várostörténet művelői pedig, akik a szövegbe is belemélyednek - beleértve a lábjegyzeteket és Függeléket, ezen belül különösen a Városligeti fasor telektulajdonosainak és egyes épületeinek adattárát-, azon veszik észre magukat, hogy nem szokványos építészettörténettel van dolguk, hanem egy izgalmas nyomozás tanúi. Persze a nyomozás, kutatás szinte minden építészettörténeti munkának szerves része, hiszen nem egyszer komoly gondot okoz annak megállapítása, hogy ki tervezte, kivitelezte a vizsgált épületet (ilyen eset e kötetben is akad bőven), nyomozni kell tervek, átépítési tervrajzok után, vizsgálandó, hogy adott esetben a tulajdonos-változás vajon átépítéssel is együtt járt-e. E nyomozás és kutakodás ösztönzője általában maga az épület, a kérdést a ház oldaláról vizsgálják. Gábor Eszter azonban azok közé az épitészettörténészek, művészettörténészek közé tartozik, mondhatnám azok élharcosa, akik a falak mögé néznek, akiket nemcsak az építtető személye (foglalkozása, vagyoni helyzete, társadalmi státusa) érdekli, hanem az is, hogy e falak milyen lakásokat rejtettek. A tulajdonos életteréül szolgáltak-e, s ha igen, annak is utánanéz, hogy milyen volt a család összetétele, kormegoszlása, hogyan használták, használhatták a lakás helyiségeit, mi volt az egyes helyiségek funkciója. Épület és lakója egyformán érdekli, s hogy ez mennyi kutatómunkát, nyomozást igényelt akkor derül ki csak igazán, ha nem elégszünk meg a szöveg elolvasásával, hanem belemélyedünk a lábjegyzetekben és a függelékben közölt adatok rengetegébe. De aki erre nem vállalkozik, az is meggyőződhet a szerző széleskörű kutatásairól a kötet végén közölt hatoldalas irodalomjegyzékből, amelyen a szakirodalmon kívül visszaemlékezések, szépirodalmi művek, korabeli újságok és folyóiratok garmadája szerepel, vagy a Rövidítések cím alatt felsorolt, felhasznált levéltári iratok hihetetlen mennyiségéből. A szerző tehát nem pusztán építészettörténész, hanem egyúttal a társadalomtörténet területén is nagy jártassággal rendelkezik. URBS. MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV VI. 2011. 382-386. p.
