Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Műhely - Fenyves Katalin: Legendával a legendákkal szemben. Legendás Isztambul –Byzantiontól Istanbulig: egy főváros 8000 éve
320 Műhely szarv-öböl köré települt város históriáját. A szerény görög kikötővárosból, Byzantionból kialakult római helyőrséget (Colonia Antoniana) Nagy Konstantin tette meg a nehezen védhetővé vált Róma helyett a hatalmas kiterjedésű Római Birodalom új fővárosává. Bár a hivatalos címet csak i. sz. 330. május 11-én kapta meg a város, a császár már 324-től megindította a páratlan munkálatokat: széles utcákat, fómmokat és fürdőket építtetett, és a birodalom egész területéről idehozatta és az új közterületeken állíttatta fel az elmúlt évszázadok válogatott műalkotásait. (59. p.) Több mint ezer évvel később, 1453-ban hasonlóan járt el az alig 21 éves II. Mehmed, amikor elfoglalta Konstantinápolyi. Constantinopolis neve alapjában nem változott meg, csak némiképp átalakult (Konsztantinije), ahogyan népies elnevezése, az ’a városba’jelentésű görög eisz tin pol inból lett Isztambol is megmaradt. A fiatal oszmán uralkodó hatalmas városépítő tevékenységbe kezdett, és különféle kedvezményekkel igyekezett elősegíteni a bevándorlást a 12. században egyedülállóan népes, 400 ezer főt számoló, de az 1204-es IV. keresztes hadjárat pusztításai után régi fényét többet visszaszerezni képtelen, alig 40-50 ezer lakosú városba. A szultán a gyorsan megkétszereződött lakosságot és a külföldet új épületek sokaságával, így az azóta is méltán világhíres Új Mecsettel és a Topkapi palotával kápráztatta el. Építészei bizánci, olasz reneszánsz és türkmén elemeket egyaránt integráltak a régi-új város vizuális reprezentációjába: a bizánci örökség és a latin Nyugat kultúrája a szeldzsuk-török stílussal együtt volt hivatott hirdetni az oszmán világbirodalom globális vízióját. (263-264. p.) Tehette ezt annál is inkább, mert a várost még mai fogalmainkhoz képest is rendkívül nemzetközi népesség lakta: amint azt Tursun Bey, az ostromot követő háromnapos szabad rablásról is beszámoló oszmán történetíró leírja (22. p.), az utcákra kimenekülő lakosok között kínaiakat és magyarokat is lehetett látni. Itália két városállama, Genova és Velence pedig nemcsak a bizánci időkben játszott meghatározó szerepet a város kereskedelmében, de a genovai podestá és a szultán megállapodásának köszönhetően az oszmán csapatok az ostrom után is megkímélték az itáliai kereskedők fennhatósága alatt álló Galata-negyedet. Az olasz jelenlét számos emléke volt látható a kiállításon, így a két évet Konstantinápolyban eltöltött Gentile Bellini és köre festett és érméken megjelenő szultánportréi, valamint a város Christoforo Buendelmonti és Giovannni Andrea Vavassore által készített térképe. A katalógusban külön tanulmány tárgyalja az oszmán főváros nyugati ábrázolásait, a külvilág ugyanis hosszú évszázadokon át csak az európai küldöttségekkel érkezett metszetkészítők és festők munkái alapján szerezhetett vizuális benyomást a „mesés Kelet” e metropoliszáról. A tárlaton a flamand Pieter Cocke van Aelst 1533-ban megjelent metszetsorozata és a flensburgi születésű Melchior Lorck 1561-ben készített
