Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Műhely - Argejó Éva: Égi és földi város. A város toposza az európai festészetben
306 Műhely építkeznek. Az egységes térstruktúrát teljességgel mellőző festmények nagyszabású épületegységei közé állít különböző embercsoportokat. Képein mind e különös városok téregységeit, mind a szereplők közötti reális összefüggéseket megszünteti, a dolgok közt absztrakt kapcsolatot létesítve ezzel. Barokk A barokk a művészettörténet utolsó nagy összeurópai stílusirányzata, születése az ellenreformációhoz kapcsolódik. Kevés korszakban találkozott annyiféle szellemi irányzat és oly sokféle művészi felfogás, mint ebben a mozgalmas, érzéki, emocionális művészeti irányzatban, amelyben tovább élt a manieristák átszellemített képi világa is.54 A korszak egyházi vezetői hamarosan ráéreztek arra, az illuzionista festészet milyen lenyűgöző hatást gyakorol a hívőkre. A barokk látványművészetében a rekatolizáció kiváló eszközét látták, amely képes az érzelmeiken keresztül hatni az emberekre, s monumentális, szédítően mozgalmas és érzelmileg felkavaró festményeken örökítették meg a hitbuzgóság példáit. 1562-ben a tridenti zsinaton arról is határozat született, hogy ezentúl a vallásos élmény misztikus és természetfeletti oldalát állítják az egyházi művészet homlokterébe.55 A perspektivikus ábrázolás tökéletes technikájának birtokában a barokk festők képesek voltak a valós tér szemet tévesztő megnövelésére, elmosva ezzel a határt valóság és vízió, realitás és transzcendencia között. Hogy a képek örvénylő kompozíciója szét ne essen, bonyolult térszerkezeti „hálóra” fűzték fel festményeik motívumait, a képi elemek belső kapcsolataiból létesítve ezzel összefüggő rendszert.56 A barokk homogén stílusnak tekinthető, de Európa országaiban különböző formát öltött, s ily módon beszélhetünk itáliai, francia, holland és német változatáról. A 17. századi Itália archaikus felfogású városábrázolásának két francia festő: Nicolas Poussin57 és Claude Lorrain volt jeles képviselője. Rómában töltötték életük jelentős részét, s ők ketten a római barokk csúcspontját képviselik. Poussin leginkább az antik világban érezte otthon magát, s klasszikus antik városként Róma hatott rá leginkább. Heroikus emelkedettségű festményein a mitológiai jelenetek hátterének városképei legtöbbször képzeletének szülöttei. A Phokion temetése című képén Athén elképzelt városképe látható a háttérben, az Orpheus és Euridikén pedig olyan képzeletbeli városrész jelenik 54 KELÉNYI 1995. 107. p. 55 Kraube 1995. 25. p. 56 Hauser 1968. 340. p. 57 Nicolas Poussin barokk festőművész (1594-1665)
