Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Épített örökség - Tamáska Máté: Történeti városközpontok örökséghelyzete a Felső-Bódva mentén
Tamáska Máté: Történeti városközpontok örökséghelyzete... 289 Összefoglalás A tanulmányban hat Felsö-Bódva menti kisváros történeti városközpontjának örökséghelyzetét mutattam be. Örökséghelyzet fogalma alatt a történeti - 1960 előtti - városépítészeti hagyaték mai urbanisztikai szerepét értem. Megállapítottam, hogy az elmúlt évtizedekben lezajlott építészeti konjunktúra ellenére a kisvárosok ma is jelentős történeti értékekkel rendelkeznek. Az „új városok” - már ahol beszélhetünk ilyenről - nem a régi városokra, hanem azok mellé települtek. Az egyes települések bemutatása után az örökséghelyzetre ható tényezők közül háromra hívtam fel a figyelmet: (1) a kapcsolatokra, (2) az arányokra és (3) és a központok morfológiájára. (1) A kapcsolatokat elsőként a településhálózatban elfoglalt pozíció alapján tekintettem át. Eszerint az elmúlt hatvan évben a települések közötti differencia extrém módon megnövekedett. Szepsi 450%-os népességrobbanásával szemben Felsőmecenzéfen 70%-kal esett vissza a lakosságszám. Mindez természetesen kihatott a városok belső arányaira is. A növekedést produkáló helyszíneken megkülönböztettem új szerkezetű városrészeket és olyanokat, amelyek a történeti úthálózat tengelyére nőttek rá. Utóbbi esetben a városközpont megőrizte centrális pozícióját, míg a raszterszerü új telepek túlsúlyakor a központ elköltözésére (Torna) és kibővülésére (Szepsi) is akadt példa. A folyamat így elvezethetett a városközpont arculatának falusiasodásához (homlokzati díszek eltűnése, bolthelyiséges kereskedőházak átépítése lakóházzá stb.), de azzal ellentétesen, a falusias architektúrák extrém mértékű városiasodásához is (pl. kirakatszekrények az oromzatos házvégeken). (2) Az arányok kapcsán a lakosságszám és az épületállomány változását, valamint a város területi expanzióját vizsgáltam. Rámutattam, hogy a fizikai értelemben kiterjedt, ugyanakkor tömör szerkezetű történeti városmag viszonylag könnyen tudta maga mellé rendelni az újvárosok telepeit (Alsómecenzéf). Ugyanakkor viszonylag kis városmag is kerülhetett kedvező pozícióba, ha az új város a régi közelében és koncentráltan, tömbházas rendszerben épült ki (Szepsi). A városközpontok örökséghelyzetének speciális esete, ha a város maga elveszíti szerepkörét, lakossága pedig drasztikusan lecsökken. Ilyenkor a városközpont helyben marad ugyan, de urbánus funkciók hiányában csak épületállományának morfológiája tanúskodik egykori szerepéről (Stósz, Felsőmecenzéf). (3) Végül a városközpontok morfológiája kapcsán kiemeltem a piacutcás szerkezet könnyebb bővíthetőségét a keresztutcás típussal szemben. A piacutcás, orsó alakban kiszélesedő városközpont ugyanis eleve magában hordozza az utcarészek felé való terjeszkedés lehetőségét (Szepsi), miközben hasonló
