Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Épített örökség - Tamáska Máté: Történeti városközpontok örökséghelyzete a Felső-Bódva mentén
288 Épített örökség jelentő utcák felé.40 Szepsi történeti városközpontja szinte észrevétlenül olvad bele a főutca sodró atmoszférájába. A városközpont örökséghelyzetének másik szerencsés alapadottsága vertikális hangsúlyaiban keresendő. A történeti épületek ily módon sikeresen képesek asszimilálni a 20. század második felének fejleményeit. Végül ehhez a városias maghoz csatlakozik dél felől a tradicionális oldalhatáron elhelyezkedő portákból álló, városközponti funkcióját csak az elmúlt évtizedekben elnyerő utcarész. Az itt lévő épületállományt megjelenése nem, csak az új városszerkezetben betöltött funkciója avatja urbánussá. Szepsi esetének éppen a fordítottja figyelhető meg a másik tisztán piacutcás szerkezetű településen, Felsőmecenzéfen. Itt a tér-utca átmeneti forma nem az egykor alacsonyabb rendű utcarészek központosodásához járult hozzá, hanem a teresedés betagozódását segítette elő a falusias utcarendbe. S míg Szepsiben falusias morfológiájú parasztházak hordoznak mai funkciókat (sok esetben homlokzatuk teljes feladása révén), addig Felsőmecenzéfen városias porták szolgálnak falusias létformát. A fokozódó vidékiesség persze nemcsak itt, de a másik szerepét vesztett bányavárosban, Stószon is megfigyelhető. Stósz örökséghelyzete arra is példa, hogy viszonylag csekély mértékű beavatkozással is felborulhat a történeti központ építészeti egyensúlya. Az élelmiszerbolt lapos tömbje a tér zártságát bontotta meg, míg a templom mögötti családi házak a táji kapcsolatot zavarják. A stószi főtér karaktere eredendően a különböző léptékű épületek változatos tájolásából és a terepviszonyok esetlegességéből adódott. Az épületeknek nem volt a városszerkezetből következő determinált szerepük. A tér sarkán emelkedő mágnás palota nem azért vált meghatározó elemmé, mert topográfiai helyzete erre predesztinálta volna. Sokkal inkább építészeti kvalitása és léptéke volt az a tényező, amely a térnek ezt a pontját kiemelte a városszövetből. Ellentétben az utcás, illetve piacutcás városképpel tehát, ahol az utcavonal eleve rendezőelvként funkcionál, és a szem szinte kijavítja a kevésbé illeszkedő épületek sziluettjét, az áthatásokban41 gazdag városképben az épületek formája és elrendezése határozza meg a szerkezetiséget. Az új építkezések ily módon maguk is szerkezeti elemként jelennek meg a városképben, és éppen ezért feltűnőbbek, mint egy zártabb utcarendben. 40 A keresztutcás központ ezzel szemben könnyen elveszítheti eredeti arculatát és úti jellegűvé válhat, ha terjeszkedésének iránya nem egyenletesen oszlik meg a betorkolló négy utca között. Ha nem is ilyen tiszta formában, de mindenképpen érzékelhető ez a tendencia Tornán, ahol a régi és az új központ közötti utcaszakasz fejlődése kezdi átformálni a városszerkezetet. 41 Az áthatás a „térrétegek egymás fölé helyeződése”. Meggyesi 2009. 172. p.
