Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Épített örökség - Tamáska Máté: Történeti városközpontok örökséghelyzete a Felső-Bódva mentén
284 Épített örökség Arányok Az örökséghelyzet kapcsán arány alatt azt értem, hogy a városközpont történetileg adott morfológiai keretének, mint gravitációs középpontnak milyen tömegű várostestet kell összefognia, illetve mennyire szétszórt ez a várostest. Az arányok érzékeltetéséhez az 1930-as és a jelenlegi népességszámot, az ugyanezen időszakra vonatkozó házszámstatisztikákat, illetve a történeti és a jelenkori térképeket hívom segítségül.32 A 20. század közepén Alsómecenzéf és Szepsi jártak a legközelebb a valódi kisvárosi léthez.33 Lakosságszámukat tekintve alig voltak ugyan népesebbek más Felső-Bódva menti városoknál, de feltűnően kiterjedt ingatlanállománnyal rendelkeztek. Alsómecenzéf keresztutcás alapszerkezete csápszerűen nyúlt be a völgyekbe, ami 1,5-2 kilométeres belterületi távolságokat generált.34 Ez az alapszerkezet, mintegy gerincutat képezve, lehetővé tette a háború utáni építkezések integrálását a városba. Szepsi örökölt történeti arányai kedvezőtlenebbek voltak. A Bódva teraszán futó piacutcás főtengelye mindössze 800 méter hosszú, miközben lakossága az elmúlt emberöltő alatt több mint megnégyszereződött. Jogosan merül fel a kérdés, miként őrizhette meg a kicsiny városmag urbanisztikai szerepét? A válasz a rendkívüli népességtömörülést lehetővé tevő lakótelep-építkezésekben rejlik. Sokatmondó, hogy míg Szepsi 800 lakóingatlanában mintegy 2600 lakás található, addig Alsómecenzéfen közel ugyanannyi épületben mindössze ezer.35 így, bár statisztikai értelemben Szepsi ma jóval nagyobb város, mint Alsómecenzéf, fizikai kiterjedtségében hasonló nagyságú. A történeti városmag gravitációja a lakótelepi zónát tökéletesen lefedi. A Bódvához lefutó régi sikátorok révén a tömbházban élők átlagosan háromszáz méteres gyalogút után már a központban vannak. Természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy 32 Ezek az adatok természetesen nem tudósítanak az életmód minőségi változásairól, mint pl. a paraszti életforma felszámolásáról, a foglalkozási mobilitásról vagy a lakásigények rohamos növekedéséről. Ezeknek a minőségi változóknak tudható be, hogy a lakosságszám és az épületállomány közötti történeti együttjárás általában is megváltozott (azaz ma jóval nagyobb az egy főre jutó lakónégyzetméter, mint korábban). Ezek olyan tények, amelyek általánosan jellemzőek a térségre. S mivel általános jelenségről van szó, hatását konstansnak tekintettem valamennyi település esetében. 33 Meg kell jegyezzem, hogy a városképvizsgálat alapján tett megállapítást a történeti földrajzi kutatás csak részben támasztja alá. Beluszky Pál századfordulóra visszavetített városhierarchiai vizsgálatában csak Szepsi és Torna szerepelt. BELUSZKY—GYŐRI 2005. 214. p. 34 Csapó Tamás hazai városmorfológia-kutatásaiban külön típusként határozza meg a csápos szerkezetű városokat. CSAPÓ 2004. 158. p. 35 Scitanie
