Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Épített örökség - Tamáska Máté: Történeti városközpontok örökséghelyzete a Felső-Bódva mentén
Tamáska Máté: Történeti városközpontok örökséghelyzete... 285 ez a központ ma jóval kiterjedtebb, mint korábban, alkalmazkodva a közel tízezer lakosú kisváros igényeihez. A szintén jelentős lakótelepi zónával gazdagodó Tornán Szepsivel ellentétben nem a centrum ki terjeszkedése, hanem elköltözése figyelhető meg. Egyéb tényezők mellett ebben szerepet játszott az is, hogy a mai Torna „csupán” duplája az egykori városnak, s így a centrumfunkció Szepsihez hasonlatos kiterjesztésének nem voltak meg a népességkoncentrációból adódó feltételei.36 A népességnövekedést produkáló városok közül Jászó dinamikája volt a legcsekélyebb. Tömbház alig épült, az új utcakiosztású családi házas övezet alig terjesztette ki a város fizikai határait, ami kedvezett a történeti városközpont kontinuitásának. A lakóházállomány másfélszeresére nőtt ugyan, de ez a gyarapodás kielégíthető volt a korábbi telekrend belső tartalékaiból. A történeti Jászón ugyanis nem került sor a hosszanti telkek átvágására, így a hatvanashetvenes években tetőző építési konjunktúra számára a kertvégek telkesítése jó megoldásnak bizonyult. Lényegében nem történt más, mint hogy a korábbi csűrsorok helyére lakóházsorok kerültek. Végül Stósz és Felsőmecenzéf kapcsán a számadatok már visszaesésről tanúskodnak. Felsőmecenzéf lakosságszáma 70%-os zuhanást produkált. Ilyen mértékű demográfiai hanyatlás mellett nemcsak a városközpont funkcionális hanyatlása szembeszökő, de a lakóházállomány egyszerű fenntartása is gondot okoz. Elsősorban a rosszabb adottságú városszéli épületek, valamint a széles főutca közepén álló lakóingatlanok pusztulása szembeötlő. Stósz, amelynek demográfiai hanyatlása nem volt ilyen drámai, még valamelyest növelni is tudta belterületét. Ez egyrészt a város keleti határában felépített lakótelepben és gyárvárosban, másrészt a kivezető dülőutak mentén kialakuló családi házas utcákban manifesztálódott. A városon belüli fizikai távolságok növekedésével párhuzamosan a közlekedési tengelyt képező főutca szerepe felértékelődött a fórumszerü főtérrel szemben. Ez a folyamat azonban (ellentétben Szepsivel) nem a centrum kibővüléséhez, hanem szerep vesztéséhez járult hozzá. A lakosságszám csökkenése ugyanis nem teszi lehetővé a városi infrastruktúra bővülését. Az egyre inkább felértékelődő főutca szerepe így a közlekedési funkcióra és kisebb mértékben a turisztikai látványosságra redukálódik. 36 Itt egyszerű kereslet-kínálati összefüggésekre gondolok. Nyilvánvaló, hogy egy közel tízezer fős városban szélesebb szolgáltatási kínálat találhat megélhetést, mint egy harmadakkorában.
