Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Épített örökség - Tamáska Máté: Történeti városközpontok örökséghelyzete a Felső-Bódva mentén
Tamáska Máté: Történeti városközpontok örökséghelyzete... 263 A kifejezés ezen tartalma az egyik ok, amiért kerülöm használatát. A másik, hogy jelen dolgozatban az örökség vizsgálata nem korlátozódik a kulturális, illetve műemléki többlettartalmat nyert építészeti hagyatékra. Azt állítom, hogy minden történetinek minősíthető városépítészeti jelenségnek leírhatjuk az örökséghelyzetét, függetlenül annak esztétikai, ideológiai konnotációitól.6 A Felső-Bódva mentén ennek a kijelentésnek különös jelentősége van, hiszen az északi bányavárosokat leszámítva a közösségek alig vannak tudatában településük értékeinek.7 Az örökséghelyzet fogalma annyiban azonban mindenképpen illeszkedik a kulturális örökség diskurzusához, hogy a jelenkor áll érdeklődésének középpontjában. Ezen a ponton érdemes rávilágítani arra a különbségre, amely a történeti városkutatást a történeti város örökségkutatásától elválasztja. A történeti városkutatásban a múlt relikviái egymástól elváló rétegekként jelennek meg. A cél egy-egy idősík koherens kapcsolatainak feltárása és rekonstruálása. Egy „szabályos” városépítészeti munkában olyasmi fejezetek követik egymást, mint a „középkori város”, „a felvilágosodás kora”, a „századforduló” stb.8 Komoly problémát jelent, hogy időben visszafelé haladva a konkrét építészeti emlékek száma radikálisan csökkenni kezd.9 A múlt relikviáinak esetlegessége10 11 nem jelentkezik problémaként az örökséghelyzet fogalmában. Ennek oka, hogy az örökséghelyzet kutatásakor a részletes periodizáció éppúgy nem cél, mint a történeti rétegek rekonstruálása. A történetiség ugyanis a jelen urbanisztikai folyamatok szerves alkotóelemeként kap szerepet. Ily módon a történeti szerkezetiség mint egységes kategória áll szemben az újabb városépítészeti fejlődéssel." A történeti és új rétegek közötti határvonal a mindenkori tudományos kutatás kérdésfeltevéseihez igazodik. A 6 A modern társadalomban a régiség önálló értékkategóriaként jelenik meg. Riegl egyenesen azt állítja, hogy a szándékolt emlékértéktől eltérően a régiségérték közvetlenül is érzékelhető. MORAVÁNSZKY 2006. 12. p.; lásd továbbá: RlEGL 1998. 7 A bányavárosok közül (Stósz, Alsó-, Felsőmecenzéf, Jászó) Alsómecenzéf a legismertebb, amelynek városközpontja 1990 után településképi védelmet nyert (NAÖOVA 1993. 154. p.). 8 A történelem narratív forradalma az elmúlt évtizedekben az eddig konstansnak tekintett idő fogalmát is revideálta, így a „szokásos” alatt a 19. század végi pozitivista iskolában gyökerező várostörténetet értem. A történelem változó időfogalmáról lásd: LEDUC 2006. 9 A problémát a módszertani apparátus kibővítésével szokás kiküszöbölni. A építészettörténeti kutatás így fokozottan támaszkodik az írásos dokumentumokra és a régészeti eredményekre. Ezek hiányában a retrospektív történeti földrajzot is segítségül hívhatja. FRISNYÁK. 2002. 19. p. 10 GOLDTHOPE 2000. 30. p. 11 Régi és új szembeállítása az urbanisztikában általánosan elfogadott gyakorlat. Az ötvenes-hatvanas években a modernizmus szellemében lezajlott építészeti konjunktúra ugyanis soha nem látott vehemenciával tagadta meg a kulturális folytonosság elvét. MEGGYESI 2009. 258. p.
