Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Épített örökség - Tamáska Máté: Történeti városközpontok örökséghelyzete a Felső-Bódva mentén
262 Épített örökség szerekkel3 dolgozó felmérés olyan kérdésekre kereste a választ, vajon az óváros történeti központja megőrizte-e urbanisztikai funkcióját; hogyan hatottak rá az elmúlt évtizedek városrobbanásának következményei; milyen településhálózati átrendeződések zajlottak; milyen új alakzatokat hozott létre a területi expanzió, a népességnövekedés és az építési konjunktúra? Ezeket a kérdéseket nem önmagukban és egyenként és főként nem önmagukért vizsgálom. A cél annak a kölcsönhatásnak a feltárása, amely a legújabb kori városfejlődés és a történeti városközpont morfológiai hagyatéka között fennáll. A történetiség jelenvalósága: az örökséghelyzet A történeti városszövet vizsgálata a jelen szemszögéből korántsem magától értetődő kutatási beállítottság. Maga az örökséghelyzet sem tartozik a széles körben használt fogalmak közé.4 Mielőtt tehát az empirikus vizsgálatok anyagára térnék rá, röviden összefoglalom, milyen elméleti keretben értelmezhető a történeti városközpont és a modernizálódó városszövet kapcsolata. Mindenekelőtt érdemes tisztázni, hogy a történeti város örökséghelyzete, másként fogalmazva annak történeti jelenvalósága, nem azonos a kulturális örökség fogalmával. Széles körben elterjedt felfogás, hogy a történelem és a kuturális örökség egymással polemizáló megközelítésmód.5 Míg az első a tudományos mező diskurzusára, addig az utóbbi a tudomány társadalmi használatára utal; arra a folyamatra tehát, amelynek során bizonyos történeti tények felnagyítva, mások elhallgatva vagy elferdítve, az aktuális politikai-társadalmi mezőbe ágyazottan jelennek meg. Mint ilyen természetesen számot tarthat a tudományos diskurzusok érdeklődésére is, de maga a kulturális örökség nem tudományos fogalom, hanem társadalmi jelenség. 3 A módszertani apparátus alapját a helyszíni bejárások képezték. Ennek során részletes fotódokumentációt készítettem a városokról, rendszeres megfigyelésekben rögzítettem a térhasználati szokásokat. Felkerestem a polgármesteri hivatalokat, illetve olyan célszemélyekkel készítettem strukturált interjúkat, akik a városok helytörténetét, helyi szokásait az átlagosnál jobban ismerik. Mindemellett az elektronikusan is hozzáférhető katonai térképek, a kassai levéltárból beszerzett 19. századi rendezési és a 20. század hatvanas éveiből származó topográfiai térképek elemzésére is sor került. Végül különböző kiadványokból, helytörténeti és magángyűjteményekből igyekeztem összeszedni a városról fellelhető archív ábrázolásokat, képeslapokat. 4 A fogalomról részletesen lásd: TAMÁSKA 2009. 257. p. 5 Az emlékezet és a történelem, a prezentizmus, valamint a történelem és az örökség kapcsolatáról lásd: Nora 1989., FIartog 2006., Lowenthal 2004.
