Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Épített örökség - Tamáska Máté: Történeti városközpontok örökséghelyzete a Felső-Bódva mentén
TAMÁSKA MÁTÉ TÖRTÉNETI VÁROSKÖZPONTOK ÖRÖKSÉGHELYZETE A FELSŐ-BÓDVA MENTÉN Történetiség és modernizáció Az 1960-as évektől bekövetkező általános életmódváltozás a Felső-Bódva mentén az átlagosnál is mélyrehatóbban alakította át az urbanisztikai hangsúlyokat.1 Azt várhatnánk, hogy az erőteljes modernizáció a településtörténeti értékek pusztulását eredményezte. A térséget járva azonban mást tapasztalni. A legújabb kori városépítészeti rétegek ugyanis nem a történeti örökséget lecserélve, hanem azok mellett, vagy éppen azokat körülölelve jöttek létre.2 Különösen érvényes ez a megállapítás a Stósz, Alsómecenzéf, Felső- mecenzéf, Jászó, Szepsi és Torna alkotta, Felső-Bódva menti városláncolatra. A statisztikai adatok első olvasatban itt is csekély történeti értéket sejtetnek, hiszen az 1945 előtti házállomány átlagosan 20 százalék körül mozog. Ez a nyilvánvalóan alacsony arányszám azonban viszonylag magas, száz, illetve afölötti abszolút értékeket takar. Ha ezeket az abszolút értékeket az 1938-as statisztika számaival vetjük össze, úgy azt láthatjuk, hogy a régi házállománynak átlagosan 50-70%-át bontották le. A pusztulás tehát korántsem teljes körű. így a történeti házállomány relatív alacsony aránya mögött nem az intenzív bontás, hanem a zöldmezős területek beépítése húzódik meg okként. A statisztika mellett a történeti és a jelenkori térképek, valamint a helyszíni bejárások is megerősítik a fentebbi megállapítást. Elmondható tehát, hogy a Felső-Bódva menti kisvárosokban egyszerre van jelen a történeti városépítészet és az 1960-as évektől datálható újabb építészet. A két, esztétikájában, anyagában, felfogásában és még sorolhatnánk a szempontokat, ellentétes megjelenésű településszöveti egység összekapcsolódásának vizsgálata képezi jelen elemzés tárgyát. Terjedelmi korlátok miatt nem térek ki a történeti városok valamennyi negyedére, csupán a városközpontok metamorfózisát tárgyalom. A műemléki, urbanisztikai és antropológiai mód1 Gajdos 2009. 11. p. 2 Érdekes módon éppen a legkisebb falvakra nem igaz ez az állítás. Szádelő vagy Szádudvar- nok épületállománya szinte teljesen lecserélődött. URBS. MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV VI. 2011. 261-293. p.
