Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Épített örökség - Szakály Tamás: Belső-Erzsébetváros morfológiai fejlődése és társadalmi viszonyai a második világháborúig
228 Épített örökség jól jellemzi a városrész századfordulós ingatlanpiaci helyzetét, presztízsét és állapotát. A tanácsos a Dob utca átépítését javasolta, később, a 20-as években mégis a mai Madách térnél indultak meg az építkezések. 1928-ban már nem adtak bővítési engedélyt az Orczy-házra, s 1936-ban le is bontották. A helyén - egy meghívásos pályázatot követően (a jellegzetes boltív például Árkay Aladár ötlete) — Wälder Gyula műegyetemi tanár tervei szerint építették fel a Madách- házakat, amelyek, a sugárút-tervhez hasonlóan, ma is megosztják a szakmát és a közvéleményt is. Néhány építmény meg is épült a tervezett sugárút nyomvonala mentén, például az egyik a Csányi és a Dob utca sarkán a becsatlakozás helyét jelöli ki, de a tervek megvalósulását a II. világháború miatt másodszor is el kellett halasztani. A háború után ismét megindult a tervezgetés, hogy a típusos modern építészet is nyomot hagyjon Erzsébetváros arculatán. Társadalom és épületállomány a két világháború között Az első világháború végén a népsűrűségben visszaesés mutatkozott, az 1910 előtti szintre csökkent, azonban öt évvel később ismét megközelítette a háború előtti szintet.23 Mindez együtt járt a földszintes épületek számának újbóli növekedésével s a háromemeletesnél magasabbak arányának csökkenésével, ami a VII. kerületben több tényezővel magyarázható. Közrejátszott természetesen az I. világháború pusztító hatása, a zsidó népesség átköltözési hulláma Józsefvárosba, Ferencvárosba és a külső kerületekbe;24 időközben pedig a későbbi XIV, de ekkor még a VII. kerülethez tartozó zuglói terület lassan földszintes épületekkel népesült be. Mindemellett a világháborút követő nehéz gazdasági helyzet hatására sok építkezés félbemaradt, miközben a bontásokat esetleg már korábban megkezdték. Meg kell jegyezni azonban, hogy az erzsébetvárosi népsűrűség még így is háromszorosa volt a budapestinek és majd’ kétszerese a ferencvárosinak, ráadásul a kerület újabb erőteljes növekedés előtt állt. A népesség számszerű adatai is csökkenő tendenciát mutattak az 1910-es években. A Körúton belüli utcákban 26 791-ről 23 415-re csökkent a lakosságszám. A tisztán utcai lakások aránya a budapesti átlagnál jóval alacsonyabb, ami a hosszan elnyúló, de szűk utcafronttal rendelkező telkek következménye. A legkisebb lakások általában földszintiek, a legnagyobbak első, illetve második emeletiek.25 A 20-as évek folyamán a korábbihoz képest már minimális építkezés folyt a kerületrészben. Az 1930-as népszámlálási adatokban mindössze 23 Budapest épület-és lakásviszonyai 1920., 1925. 14. p. 24 Ladányi 2004. 234. p. 25 Budapest épület-és lakásviszonyai 1920., 1925. 151. p.
