Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Műhely - Argejó Éva: Égi és földi város. A város toposza az európai festészetben
302 Műhely kelnek életre.34 Pierre Francastel szerint e festményeknél a középkori színpadi díszlet hagyománya érvényesül a kompozíció terének megkonstruálásánál, s emiatt a tér elrendezése közelebb áll a színpadkép díszletéhez, mint a kortárs város valóságához.35 A korszakban a festészet és a színpadi díszlettervezés jelentette a reneszánsz ideális városának megvalósulását - e városokat később, a barokk korában kezdik majd a valóságban is felépíteni. A politikai helyzet alakulása folytán, intrikákat, összeesküvéseket és hatalmi villongásokat követően Firenze elveszítette vezető szerepét, s az érett reneszánsz Rómában és Velencében bontakozott ki az 1500-as évektől. A Cinquecento idején a városábrázolások különösen Velencében virágoztak. A lagúnák városa gazdagságának köszönhetően a város megörökítői a realisztikus ábrázolásmód helyett sokkal inkább az érzéki-színes látvány visszaadását valósították meg. A hiteles városábrázolást nyújtó veduta az európai tájrajzolásban már az 1400-as évektől szerepet kapott, de önálló festészeti műfajjá ebben az időben vált. Az utazókedv növekedésével ekkortájt egyre több „városportré” készült: várossziluettek, madártávlatból készült látképek, esetleg egyes épületek ábrázolásai. E képek részben azért készültek, hogy az utazók vizuális emlékként hazavihessék őket, másrészt, hogy felmutassák, a polgárok büszkék a városukra, és ezzel is tükrözzék a várost fenntartó társadalmi és politikai rendet.36 Az ezt követő évszázadokban a városábrázolások a tájképfestészet szerves részévé válnak. Velencéről számtalan festmény keletkezett ekkortájt, amelyeknek újdonsága, hogy a táj képe és az épületek egységet képeztek. Az olaj festés térnyerése különösen kedvezett a gyönyörű színárnyalatokat felvonultató, pompás látványvilágú városképeknek. A nyirkos levegőjű Velencében az olajképek jóval tartósabbnak is bizonyultak a freskóknál.37 Nagy előnyükül szolgált még a freskókkal szemben, hogy az olajjal vászonra festett képeket össze lehetett göngyölni, lehetővé téve a városképek elszállítását, ami különösen szükséges volt az utazás elterjedésével. A velencei festészet a tájképfestés fejlődését eredményezte, amire a művészeti piac divatja is hatott. A térképészet fejlődésével, a pontos helyszíni megfigyelések révén e tájkép- és városábrázolások is kifino- multabbakká váltak. A reneszánsz képviselői az Alpoktól északra egy évszázaddal később jelentek meg. Németalföld Európa egyik leggazdagabb és legfejlettebb vidéke volt, ahol a városi polgárság mind nagyobb befolyásra tehetett szert. Itt az itáliaihoz hasonló nagymérvű újítás nem bontakozott ki a festészetben, amely még sokáig 34 HAJNÓCZI 1994. 84. p. 35 FRANCASTEL 1972. 37. p. 36 Városképek 176-177. p. 37 KRAUBE 1995. 20. p.
