Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Város - Emlékezet - Mítoszképzés : Várostörténet és oral history - Juhász Katalin: Rákosi Mátyás Kultúrház – a szocialista kultúra fellegvára
104 Város - emlékezet - mítoszképzés kirakatintézménye volt. A tanulmány - a korabeli tudósítások és levéltári források, valamint a környéken lakók és a ház egykori dolgozóinak emlékei alapján - a kulisszák mögé tekintve mutatja meg a Rákosi korszak kultúrpolitikájának színét és fonákját. A Népszava már idézett, a Magyar Népköztársaság első kultúrházának megnyitásáról szóló tudósítása a következőképpen folytatódik: „A Horthy-rezsim urainak nem volt fontos a gyárak, üzemek dolgozóinak élete, lakásviszonyaik megjavítása, pormentes levegője, egészséges környezete. Senki sem törődött az angyalföldi munkásság egészségügyi ellátásával, kulturális fejlődésével. (...) Horthyék csak a belső városrészben építkeztek, iskolák ott is alig, inkább ragyogó bankpaloták épültek. (...) Ez a kultúrház bizonysága annak, hogy a Magyar Népköztársaság a kultúrát a legszélesebb dolgozó néptömegek közkincsévé kívánja tenni. (...) A Rákosi Mátyás kultúrház a szocialista kultúra fellegvára, Angyalföld szellemi és kulturális életének egyik központja lesz.” A tudósítás jól példázza a kor szellemét, amely az előző korszak eredményeit semmibe véve értékeli az új hatalom teljesítményeit. (Ez egyik megnyilvánulása annak a modemitás-diskurzusnak, amelyben a szocialista időszak városa mint modem, a kapitalista időszak és a falu mint elmaradott jelenik meg.) A cikk a második világháború előtti időszakot (a munkások és parasztok tömegei számára) a legsötétebb elnyomás és kizsákmányolás koraként festi le, amelyben sem az elfogadható élet- és munkakörülmények, sem a kulturális lehetőségek nem voltak biztosítva a munkások számára. Ellenkező előjellel jeleníti meg viszont a jelent és még inkább a távoli jövőt. De vajon hogy is festett ez a „sötét, tudatlan” múlt és ez a „ragyogó” jelen a valóságban, és mi történt a kettő között?3 Előzmények: Angyalföld közművelődése a háború előtt Angyalföld lakosságát legnagyobbrészt az ipari munkások és alkalmazottak tették ki. A kerület az 1800-as évek végétől kezdve az állami és fővárosi szoci3 Vizsgálódásaira során forrásként használtam a korabeli sajtóban megjelent cikkeket, az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjteményben (továbbiakban AHGY) található helytörténeti írásokat, interjúlejegyzéseket, hivatalos dokumentumokat, valamint a Budapest Főváros Levéltárában (továbbiakban BFL) őrzött XIII. kerületi tanácsülési és végrehajtó bizottsági ülések jegyzőkönyveit és a kultúrház eredeti terveit a Magasépítési Tervtárból. Emellett igyekeztem korabeli szemtanúkat is felkutatni: Jelenics József, a XIII. kerület helytörténésze, aki a művelődési ház történetét is megírta (JELENICS 1996.), Hollósy Sándor amatőr helytörténész, Bogár Jánosné, az OTI-telep első beköltöző családjának tagja, Illés József, a művelődési központ egyik legrégibb munkatársa, Pintácsi Márta, gyermekkora óta OTI-telepi lakos, a művelődési ház egykori munkatársa. Segítségüket ezúton is köszönöm.
