Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Város - Emlékezet - Mítoszképzés : Várostörténet és oral history - Juhász Katalin: Rákosi Mátyás Kultúrház – a szocialista kultúra fellegvára
Juhász Katalin: Rákosi Mátyás Kultúrház - a szocialista kultúra fellegvára 105 ális akciók egyik kiemelt területe volt, amelynek keretében a kultúra, illetve az alsó néprétegek közművelődése is figyelmet kapott. Országosan is az első ilyen kezdeményezések közé tartozik a Bárczy István polgármester programjának keretében a Vág utca 12. szám alatt 1911-ben felépült Népház,4 amely szociális funkciói mellett a környék egyetlen kulturális intézményeként fontos szerepet töltött be a hivatalnok és iparos rétegek körében is. A népkonyha például minden este nyilvános társalgóvá alakult, amelyet sakkozók, dominó- és malomjátékosok, beszélgető csoportok töltöttek meg. A belépés ingyenes volt bárki számára. Népszerűnek számítottak a legkülönbözőbb témákban tartott vetítettképes ismeretterjesztő előadások és a felnőttek részére szervezett különféle esti tanfolyamok: önkéntes népházi tanítók írni, olvasni, számolni tanították az írástudatlanokat, idegen nyelvű kurzusokat tartottak és számos praktikus tevékenységre - gépírásra, gyorsírásra, szabás-varrásra - oktatták az érdeklődőket.5 A Népházban bábcsoport, könyvtár, színtársulat, képzőművészeti „Műhely”, avantgárd színházi csoport, házi szimfonikus zenekar működött, de fellépési lehetőséghez jutottak a főváros dalkörei is. Klubok alakultak, játszóházakat tartottak gyermekek számára, és helyet kapott egy természetbarát szakosztály, valamint a 191. számú Toldi Miklós cserkészcsapat. Meg kell említenünk az 1911-ben, ugyancsak a Bárczy program keretében épült Népszállót is, amely a munkások legszegényebb rétegei számára nyújtott művelődési lehetőséget: a lakásgondok enyhítésére emelt legényszálló nagyterme gyakran adott otthont különféle kulturális eseményeknek, amely ilyenkor zsúfolásig megtelt a gyámegyed munkásnépével. A művészeti, irodalmi esteken főként a korabeli baloldali szellemiségű művészek léptek fel.6 A kulturális infrastruktúra központi, fővárosi beruházásban történő kiépítése mellett a helyi társadalmi erőből, alulról jövő kezdeményezések nyomán szerveződött közművelődési színterek is egyre inkább jellemzőek lettek a 19. század végétől.7 A kültelek szervezett gyári munkásai például saját vallásos8 vagy világi egyleteiket, munkásotthonaikat, szakszervezeti székházaikat vagy 4 Az 1900-as évek első évtizedében 11 vidéki városban létesültek állami támogatással ú.n. „közművelődési házak”. E kulturális reprezentációt is szolgáló kultúrpalotáktól eltérő jellegű, szociálpolitikai intézmény volt a „népotthon”, vagy „népház”. Az első ilyen intézmény 1910-ben létesült Pozsonyban, ezt követte az angyalföldi. (KOVALCS1K 1986.) 5 Beszámoló 3-8. p. 6 A Székesfőváros Nyilvános Könyvtára 1925-ben megnyitotta az épületben a mintegy 1500 kötetet számláló 4. számú fiókját is. 7 Az egyik alaptípus volt a kaszinó, de a vendéglők, kávéházak is elláttak művelődési funkciókat, a munkásság életében pedig hasonló szerepet töltött be a kocsma. (ANDRÁSSY 1991. 8-9. p., bővebben: KOVALCS1K 1986. 537-548. p.) 8 Ld. pl. a Budapest-Angyalföldi Szent László Egyházközség tudósítója, 6 ( 1932) 1. sz.
