Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Város - Emlékezet - Mítoszképzés : Várostörténet és oral history - Nagy-Csere Áron: A nyomortelep emlékezete. Mítosz, kulturális emlékezet, lieu de mémoire?
VÁROS - EMLÉKEZET - MÍTOSZKÉPZÉS NAGY-CSERE ÁRON A NYOMORTELEP EMLÉKEZETE. MÍTOSZ, KULTURÁLIS EMLÉKEZET, LIEU DE MÉMOIRE? A szocialista korszak politikai-ideológiai és tudományos diskurzusaiban egyaránt uralkodó az a szemlélet, miszerint a Horthy-rendszer működtetői és kiváltságos csoportjai szándékosan nyomták el és tartották szegénységben a városi munkástömegeket. Az ezen diskurzusokat alkotó szövegek - assmanni kifejezéssel élve megalapozó történetek - a nyomortelepek viszonyait a munkásság egészének helyzetére érvényesnek láttatják.1 Az 1959-ben megjelent A Ferencváros története című kiadványban például a következő sorok olvashatók: „A Valéria és Zita telepek, a Kiserdő, a Vágóhíd és a Mester utcai szükséglakások, az Illatos úti »lakótelep« fogadja be azokat a szerencsétlen munkásokat, akiket a keresztény kurzus nevében az utcára dobnak. A szükséglakások lakói kibírhatatlan nyomorban sínylődnek.”2 Az ötvenes évek tanácsi irataiban folytatott levéltári kutatásaim során megismert, nyomorteleppel foglalkozó jelentések mindegyike szintén a Horthy-kor „bűnös” társadalom- és lakáspolitikájának propagandaszerű ismertetésével kezdődik, egyidejűleg erre hárítva a felelősséget a telepek meglétéért és deklarálva a szocialista politikának a nyomortelepek felszámolására vonatkozó szándékát. Ennek a beállításnak - amely mítoszteremtési kísérletként is felfogható - ellentmond, hogy a nyomortelepnek minősített területek jelentős részét még a második világháború alatt felszámolták vagy átépítették, a két világháború közötti szociálpolitikának pedig - a legújabb szakirodalom értelmezésében - integráns része volt az állami, illetve fővárosi forrásokból finanszírozott szociális lakásépítés.3 Tanulmányomban a nyomor szimbólumának számító Mária Valéria szükségteleppel kapcsolatos szövegek közül - teijedelmi okok miatt - egyetlen elbeszélést (Szamos Rudolf 1960-ban megjelent Barakkváros4 című riportkönyvét) 1 Némileg differenciáltabban tárgyalja a munkásosztály életkörülményeit: LACKÓ 1973. 2 A Ferencváros története 85. p. 3 A Horthy-korszak lakáspolitikájáról részletesen ír: GYÁN1 1992., UMBRAI 2007. és UMBRAI 2008. 4 SZAMOS I960. Szamos könyvére Horváth Sándor hívta fel a figyelmemet, amit ezúton is köszönök neki. A könyvből származó idézeteknél - ahogyan egy recenzált könyv esetében is Urbs. magyar várostörténeti évkönyv v. 2010.85-102. p.
