Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Elmélet és historiográfia: a szocialista város elméleti és historiográfiai vitakérdései - Horváth Sándor: Mágneshegyek és mindennapok: a szocialista városok a nemzetközi várostörténeti irodalomban
Horváth Sándor: Mágneshegyek és mindennapok 71 Az NDK városairól szóló várostörténeti irodalomban a szocialista városok, a szocialista városépítészet szimbolikus jelentéseinek értelmezése és helyenként a nyilvános térhasználat átalakulásának kutatása dominál. Maguk a szerzők a szocialista város fogalmát konstrukcióként kezelik, ezért a szocialista városok kutatása során Berlin szocialista módon újjáépített városrészeinek kutatása ugyanúgy fontos témának számít, mint azok a városok, amelyek szinte a semmiből nőttek ki (Stalinstadt, Hoyerswerda). A háborús pusztítások miatt az NDK városainak kezdeti történetéről szóló történeti irodalom az újjáépítéssel és a nem ritkán teljesen elpusztult városok, városrészek helyén keletkező „új városok” építésével, tervezésével foglalkozik.41 A tervezéstörténet (Planungsgeschichte) körébe tartozó tanulmánykötetek és monográfiák közül kiemelkedik az a kétkötetes monográfia, amely város- építési szakaszonként és városonként tárgyalja a városok tervezésének, építészetének és építésének történetét.42 A fejezetek a nemzetiszocialista, avantgárd és sztálinista építészet hatásától kezdve a városépítés intézményi hátterén és a tervpályázatok kiírásának körülményein keresztül a szocialista építészet, a városok és a városi terek szimbolikus, ideológiai háttérrel bíró jelentéseivel is foglalkoznak. A hatalmas reprezentációs és felvonulási utak vagy a lakótelepek építészettörténete a szerzők szerint nem egyenlő az NDK építészetének történetével, amely sokkal összetettebb és erőteljesen rendszerfüggő összetevőkkel bír. Szerintük az épületek külsejének mondanivalója szorosan összefügg a társadalmi kapcsolatrendszerek és az állam szerepének változásával. A szimbolikus tér- kialakítás és térhasználat, a nyilvános és magánterek állami meghatározásának és kijelölésének szándéka, és az épületeket, utcákat használó emberek mindennapi gyakorlata közötti kölcsönhatás is a szerzők témái közé tartoznak. Egyúttal helyenként túl részletesnek tűnő - bár építészettörténet iránt érdeklődők számára mindenképpen érdekes - alapossággal ismertetik a tervpályázatok kiírását, vagy az azokon részt vevő építészek életútját. A kötetek városonként is részletesen elemzik, hogyan vált szinte egyeduralkodóvá a Sztálin-barokk az ötvenes évek elején, és az ötvenes évek közepétől - a politikai és gazdasági változások függvényében - hogyan váltotta fel a gyorsan, jobban, olcsóbban alapelvekre épülő építészet, majd a tömegtermelési módszerekkel felépült panelházak. A monográfia kiemelt helyen foglalkozik a szocialista városokkal, azon belül is elsősorban Stalinstadttal (1961-től Eisenhüttenstadt) és Hoyerswerdával 41 Az újjáépítésről, várostervezésről és építészeti vitákról: VON BEYME 1992; SCHÄTZKE 1991.; DOLFF-BONEKÄMPER 1996. A szocialista városokról és a városok átalakulásáról: BARTH 1998; HÄUSSERMANN 1996. 42 DURTH-DÜWEL-GUTSCHOW 1998.
