Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Elmélet és historiográfia: a szocialista város elméleti és historiográfiai vitakérdései - Horváth Sándor: Mágneshegyek és mindennapok: a szocialista városok a nemzetközi várostörténeti irodalomban
70 A szocialista város elméleti és histográfiai vitakérdései megdöbbenve tapasztalja, hogy a korabeli szövegeket mennyire áthatja a korabeli kategóriák és nézetek alkalmazása, és szerinte a történészek például azért képesek a paraszti tömegek városokba beáramlását elemezni, mert a hatóságok ezt a terminológiát használták. Kotkin szerint „Annak a ténynek, hogy nagy paraszti tömegek léptek a munkaerőpiacra, nem azért van fontossága a számukra, mert ezek a tömegek »elmaradottak« vagy paraszti származásúak voltak, hanem mert a rendszer így határozta meg és ennek megfelelően kezelte őket”.38 A nyelvi fordulat a német várostörténetben, azon belül a szocialista városokról szóló történetírásban is csak a kilencvenes évek végén következett be, felettébb hasonló fejlődési utat bejárva. A kezdetben tervezés- és migrációtörténettel foglalkozó, szocialista városokról szóló irodalom egyre inkább a nyelvi és térbeli reprezentációk kutatása felé fordult. Az 1990-es évek vége óta a német történészek egyre jelentősebb része - a harmincas évekbeli nemzetiszocialista időszak kutatásának tapasztalataiból kiindulva - evidenciaként kezeli azt a tételt, hogy a totalitárius kormányzatok intézkedései nem hatják át közvetlenül a társadalmi berendezkedés teljes vetü- letét, még akkor sem, ha jelentős mértékben uralják a társadalmi folyamatokat. Ugyanez igaz az egykori NDK társadalmára is. A mindennapok történetének kutatói szerint az NDK történetének egyoldalú és korlátozott értelmezését adja az az elemzés, amely az állampárt, a hozzá kapcsolódó intézmények vagy személyek (zömmel politikusok) elsősorban politikatörténeti ábrázolására koncentrál. Ezzel szemben a mindennapok történetének szemszögéből vizsgálható, hogyan hatott a társadalomra az állam, a társadalom különböző tagjai vagy csoportjai hogyan próbálták megőrizni autonómiájukat, sajátos identitást kiépítve az állampárttal szemben. A mindennapok története - amennyiben történetírói irányzatként értelmezzük - elsősorban a nézőpont megváltozásával jellemezhető, egyszerűsítve körülhatárolható az alulról írott történelem fogalmával. Az 1990-es évek végén fordulat történt az NDK-ról szóló társadalomtörténeti munkák nézőpontjában, és a munkák többsége a társadalom vizsgálatakor elsősorban a mindennapok történetének szemszögéből igyekszik ábrázolni a társadalmat.39 A német várostörténetet a hetvenes években az jellemezte, hogy az urbanizációt elsősorban kvantitatív módszerekkel elemezték, és csak a nyolcvanas években jelentek meg olyan - elsősorban a városantropológia által inspirált - várostörténeti tanulmányok, amelyek a városi mindennapok történetével, a város percepciótörténetével vagy a szomszédsági kapcsolatokkal foglalkoztak.40 38 KOTKIN 2003. 99. p. 39 LUDWIG 1999.; LÜDTKE 1997.; LlNDENBERGER 1999.; BADSTÜBNER 2000. 40 WISCHERMANN 1993.
