Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Elmélet és historiográfia: a szocialista város elméleti és historiográfiai vitakérdései - Horváth Sándor: Mágneshegyek és mindennapok: a szocialista városok a nemzetközi várostörténeti irodalomban
Horváth Sándor: Mágneshegyek és mindennapok 69 tő jelenségeket létrehozó gyakorlatot rekonstruálni, nem pedig klasszifikálni igyekszik. A város lakóit nem úgy ábrázolja, mint akik alávetik magukat a nagy társadalmi folyamatok szükségszerű következményeinek, hanem mint cselekvőket, akik ezáltal résztvevői lesznek a társadalmi folyamatoknak. Kotkin ugyanakkor hajlamos a mikrotörténeti jelenségekből kizárólagos tanulságokat levonni. Mindennek szemléltetésére jó példa, ahogyan a könyvben kulcsfontosságú fogalomról, a bolsevik nyelv használatáról (speaking bolsevik) szóló fejezetet kezdi. (Kotkin fejezetkezdései - mint minden más szerzőé - önmagukban is árulkodóak, mivel rendszerint egy alulnézeti történettel kezd, nem pedig valamely nagy tanulsággal.) „A magnyitogorszki 8-as barakk lakói megunták a névtelenséget, és a bejárat mellett kifüggesztették a lakók listáját. A lista tartalmazta a lakók nevét, születési dátumát és helyét, osztályhelyzetét, foglalkozását, Komszomol- és párttagságát (illetve ennek hiányát) és munkahelyét. Az ötlet kezdeményezője így beszélt erről: »Amikor valaki meglátja a listát [...] azonnal tudja, milyen emberek élnek itt«. Az önazonosításnak ezek a gesztusai megszokottá váltak, és az egész társadalmat jellemezték.”36 Ezek után megfordítja mestere, Reginaid Zelnik kérdésfelvetését, aki szerint az orosz történelem egyik kulcskérdése, hogyan válhatott az „ország munkássága a paraszti szolgai kaszt egy szűk rétegéből Európa leginkább osztályöntudatos és forradalmi munkásságává.” Kotkin a szovjet munkásokkal kapcsolatban pont az ellenkezőjét kérdezi meg: miért nem volt egyetlen lázadás, sztrájk, és demonstráció sem Magnyitogorszkban? Hogyan váltak a magnyitogorszki munkások Európa legpasszívabb munkásaivá? „E kérdésre, illetve - mint írja - a sztálinizmus jellegére és hatékonyságára vonatkozó kérdésekre nagyrészt választ ad az a kis papírlap, melyet a magnyitogorszki barakk ajtaja mellett ragasztottak ki.”37 A sztálinizmus és a szocializmus nem egyszerűen intézményrendszer, hanem habitus, attitűd és a források szintjén elsősorban nyelvhasználat. Még olyan személyes források, mint a napló, sem igazán alkalmasak arra, hogy eldöntsük, hogy egy egyén mit gondolt pontosan egy adott jelenségről, nemhogy egy csoport. Márpedig személyes naplókban sem dúskálnak a korszak kutatói, a statisztikák alapján pedig végképp nehezen követhető az emberek gondolkodása. Azonban nyelvhasználatuk módjáról számtalan forrással rendelkezünk, persze nem az összesítő számszerinti statisztikákban. Kotkin azzal változtatja meg a nézőpontot, hogy vizsgálata tárgyává a rituális nyelvhasználatot teszi, amelyet a mindennapokban az emberek céljaik elérése érdekében elsajátítottak. Kotkin 36 KOTKIN 2003. 96. p. 37 KOTKIN 2003. 97. p.
