Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Elmélet és historiográfia: a szocialista város elméleti és historiográfiai vitakérdései - Horváth Sándor: Mágneshegyek és mindennapok: a szocialista városok a nemzetközi várostörténeti irodalomban
62 A szocialista város elméleti és histográfiai vitakérdései Novo Velenjében a bevándorlók városhoz való adaptációja teljesen spontán, „magárahagyott folyamatként” ment végbe. Az egy időre Sztálinról elnevezett Brassó egyik új lakótelepének (Vörös Lobogó) 1968-69-es vizsgálata kapcsán Tiberiu Bogdan elsősorban arra kereste a választ, hogy miként illeszkednek be a falusi környezetből származók az „újvárosi” környezetbe.8 Bogdan a folyamatot - Mlinárhoz hasonlóan - az állam központi intézkedéseitől alapjában független, spontán folyamatként ábrázolta. Az interjúkon alapuló felmérés alapján Bogdan úgy vélte, hogy a sok esetben „modernizálódásként” leírt folyamat tárgyi kellékeinek - mint például az új fogyasztási cikkeknek (porszívó, hűtő) - beszerzésében a falusi eredetű bevándorlókat nem a használat igénye motiválta, hanem az, hogy a többi lakóval egyformák legyenek. A lakások díszítése jelentősen eltért attól, amit a kutatók városiasnak tartottak. Ugyanis a lakások majdnem felének falait (tömbönként eltérő arányban) majdnem kizárólagosan családi fényképekkel díszítették. Úgy vélték, hogy „a falak díszítésének ezen módja [...] a lakók viszonylag alacsony ízlésszintjét, valamint erős családi kapcsolatait jelzi”.9 A baráti és szomszédsági kapcsolatok vizsgálatát nehézzé tette az a - nemcsak romániai - sajátosság, hogy „a megkérdezettek mindenképpen kerülték, hogy világos választ adjanak, s nem akarták elmondani, hogy kikkel tartanak baráti vagy szomszédi kapcsolatokat”.10 Talán néha a szociológus adatfelvevő is nagy fekete autóval érkezett. A nézeteltérések leggyakoribb okaiként a szomszédok „rendetlenségét” és a „higiéniai szabályok be nem tartását” jelölték be a lakók a válaszlehetőségeket előre megadó kérdőíveken, falusi vagy városi származástól függetlenül. Bogdan a hivatalos ideológiának megfelelő állásfoglalást tesz tanulmánya végén arra vonatkozóan, hogy a bevándorlók problémái az állami kontroll növelésével oldhatók meg, még akkor is, ha előtte néhány oldallal úgy vélte, hogy a spontán folyamatok során a lakótelep „megőrizte az emberi mértéket”. Bogdan kutatása, alkalmazkodva a városi bevándorlókról és konfliktusaikról élő hivatalos sztereotípiákhoz, elsősorban olyan kérdőívekre támaszkodott, amelyek a konfliktusokat az életformabeli különbségekre vezették vissza. Az adatközlőknek a válaszadáskor nem is volt lehetőségük arra, hogy esetleg más típusú konfliktusforrást is megemlítsenek, sőt, arra sem, hogy a konfliktusok meglétét tagadják. Ezzel belekényszerültek egy olyan adatközlési folyamatba, amelynek a végeredménye nem is lehetett más, mint az, hogy a leggyakoribb konfliktusok az életformabeli különbségekből adódnak. 8 BOGDAN 1971. 9 BOGDAN 1971. 267. p. 10 BOGDAN 1971. 281. p.
