Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Recenziók
A város láthatatlan mintázata. Pécs városa mint az emlékezet helye 489 A város láthatatlan mintázata. Pécs városa mint az emlékezet helye. Szerk. HAVASRÉTI JÓZSEF - K. HORVÁTH ZSOLT - SZÍJÁRTÓ ZSOLT Budapest-Pécs, 2010. Gondolat - PTE Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék. (Kommunikáció- és kultúratudományi tanulmányok) 241. p. A könyv szerkesztőgárdája ahhoz a pécsi Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékhez kötődik, amely oktatói révén immár nem először működik közre a városkutatást új módszertani megközelítésekkel, kérdésfeltevésekkel középpontba állító tanulmánykötetek, projektek létrejöttében.1 E munkák létrejöttét ösztönözte egy kimondottan Pécshez kötődő interdiszciplináris kutatás, amelynek célkitűzései a hozzá társuló honlapp tanulmányozása révén is megismerhetők. A kutatásban részt vevők Pécsre a városi terek kapcsán kialakított elméleti eszköztárak gyakorlati alkalmazásának kísérleti helyszíneként tekintenek, amely tegyük hozzá, egyedisége, sajátos „pécsisége” mellett is modell-értékkel szolgálhat a hasonló kérdésfeltevések iránt fogékony magyarországi városkutatások számára. Jelen kötet Pécs városát mint az emlékezet helyét kívánja megmutatni. Az elsődleges szellemi inspirációt a francia történész, Pierre Nora szolgáltatta a kötet számára, aki a Les lieux de mémoire (Az emlékezet helyei)1 című hétkötetes mű szerkesztőjeként mára - Jan Assmann mellett - az emlékezet kutatásának megkerülhetetlen tényezőjévé vált. Nora munkásságának magyarországi megismertetéséért épp a jelen recenzió tárgyát képező kötet egyik szerkesztője, K. Horváth Zsolt tett sokat, legutóbb Nora a Les lieux de mémoire-ban megjelent tanulmányainak magyar nyelvű kiadásával.4 Nora tézisének kulcsfogalma az emlékezet helye, álláspontja szerint az emlékezet helyeit egy olyan időszak „termelte ki”, amelyben a hagyományos emlékezet-közösségek - amelyek rítusok, szokások, gesztusok stb. közegén keresztül nemcsak emlékeztek a múltra, hanem meg is élték azt - megszűntek. A történész szerint miközben a múltra való emlékezés egyre inkább a történelem territóriumává válik, addig az emlékezet helyei az átalakuló közösségnek az emlékezésre való vágyát testesítik meg. Olyan saját fizikai valóságában is megragadható vagy éppen elvont jelenségként (pl. emlékmű, levéltár, 1 Terek és szövegek. Újabb perspektívák a városkutatásban. Szerk. N. KOVÁCS TÍMEA - BÖHM Gábor - MESTER Tibor. Budapest, 2005. Kijárat. A továbbiakban: N. KOVÁCS - BÖHM - MESTER 2005. (Ispán Ágotának a kötetről írott recenzióját lásd: Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv 4. (2008) 536-539. p.); Lakótelepek: a modernités laboratóriumai. Szerk.: N. KOVÁCS TÍMEA. Budapest, 2008. Kijárat. (Szabó Balázsnak a kötetről írott recenzióját lásd jelen számunkban: 498-501. p. ) 2 www.urbs.pte.hu 3 Les lieux de mémoire /-///. Szerk. NORA, PIERRE. Paris, 1984-1992. Gallimard 4 NORA PIERRE: Emlékezet és történelem között. Válogatott tanulmányok. Vál. és szerk. K. HORVÁTH ZSOLT. Budapest, 2009. Napvilág. Ford. HAAS LÍDIA - K. HORVÁTH ZSOLT - Lajtai L. László - Németh Orsolya -Tóth Réka. (Atelier könyvtár) A továbbiakban: NORA 2009. URBS. MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV V. 2010. 489-495. p.
