Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Recenziók
482 Recenziók (I. k. 264—266. p.) - a szerző távoli őse, a kutatásra inspiráló Kubinyi László valami miatt nem szerepel a listában -, és még több hasonló összeállítást. A legtöbb adat azonban természetesen a bőséggel sorakozó, nagy gonddal összeállított jegyzetanyagban található, a hivatkozott forrásanyag jelzeteit és a szakirodalmat - közte számos német és angol nyelvű tételt - tekintve is. A kötetek közreadóinak, elsősorban Kis Péter főlevéltárosnak köszönhetjük, hogy a jelzeteket következetesen ellenőrizte és a régi, gyakran családi vagy megszűnt intézményi levéltárakra vonatkozó hivatkozásokat a MÓL Diplomatikai Gyűjteményének vagy fénykép-gyűjteményének megfelelő jelzeteivel egészítette ki. Ez a munka felbecsülhetetlen segítséget jelent a köteteket használó kutatók számára! A tanulmányok aktualitását biztosító második fő tényező azok témája: Buda és a körülötte kialakult városi agglomeráció a 13. század közepétől az ország legfontosabb városa, majd formálisan is fővárosa volt, így históriája a szakemberek legszélesebb körének érdeklődésére tart számot itthon és külföldön egyaránt. Ha egy áttekintő munkában csak egyetlen városra történik hivatkozás a Magyar Királyság területéről, akkor szinte biztosan Buda az. A budai kereskedők dél-német kapcsolatairól szóló tanulmányok (amelyek eredetileg rendre németül jelentek meg) nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy az összehasonlító jellegű utalások föllépjenek az általánosságok szintjén. A nagyobb népességhez az átlagos magyar városokénál jóval összetettebb településszerkezet, jogi és gazdasági hierarchia kapcsolódott, amit Kubinyi előtt a kutatás nem tudott a maga komplexitásában megragadni. Jó példa erre Felhévíz esete, amely Buda és Óbuda között elhelyezkedve a felhévízi prépostság önálló mezővárosa volt, és ahol több más egyházi testület is birtokkal vagy érdekeltséggel rendelkezett, de funkcióját tekintve Buda ipari külvárosának tekintették már a középkorban is. Az ezt elemző Budafelhévíz topográfiája és gazdasági fejlődése (I. k. 115-182. p.) című tanulmány, bár másfél emberöltővel ezelőtt, 1964-ben jelent meg, a mai napig megkerülhetetlen alapmunka. Buda története önmagában is izgalmas és a helyi források pusztulása miatt nagy kihívásokat rejtő téma, de még fontosabbá teszi az a tény, hogy mint uralkodói rezidencia a királyi birtokok igazgatásának és országos jelentőségű intézményeknek a központja volt. Ez a központi szerep a város lakosságának összetételét is döntően meghatározta, így a prozopográfiai és kormányzattörténeti jellegű tanulmányok szorosan kiegészítik egymást: Buda társadalomtörténetével azoknak is tisztában kell lenniük, akik az országos adminisztráció fejlődését kutatják. Ebben jelentenek nagy segítséget A királyi székhely és a főváros (I. k. 217-267. p.) című fejezet tanulmányai. Mindezek mellett a 15. század elejétől Buda számított a hazai városi rend vezető erejének, így a városi rend kialakulását tárgyaló tanulmányok is bőséggel támaszkodnak budai adatokra. Kubinyi András e tekintetben is úttörő munkát végzett. Harmadjára, de nem utolsósorban a kötetek időtállóságát Kubinyi András, a kutató és az ember intenzív jelenléte biztosítja. A kötetek lapjain tárgyalt polgárok - és nem csak az 500 évvel ezelőtti családtag Kubinyi László - mint személyes ismerősök köszönnek vissza a szerző tolla nyomán. Kubinyi hivatal- és kormányzattörténeti „előélete” pedig a rendszerszerű szemlélet alkalmazásával járult hozzá ahhoz, hogy a tanulmányok ne statikusan, hanem működésében mutassák be a város igazgatását és
