Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Recenziók
476 Recenziók von Eichhorn munkásságának felvillantásával jut el a Friedrich Kari von Savigny által megalapított német jogtörténeti iskola létrejöttéig, és a jogtörténeti megalapozottságú várostörténet első mestereinek, irányzatainak a bemutatásáig (pl. Wilhelm Arnold, Karl von Hegel). E historiográfiai áttekintés során hangsúlyozza, hogy a jogi helyzetre épülő klasszikus meghatározásokat már 1829-ben Karl Wilhelm von Lancizolle berlini jogászprofesszor gazdasági, szociális szempontú aspektusokkal bővítette, továbbfejlesztette. A kortárs Georg Ludwig von Maurer pedig időskori munkáiban a modem városkritériumokat, városdefiníciót máig meghatározó szempontokkal bővítette, pl. a népességszám mellett a központi adminisztratív, kulturális, gazdasági- és szociális funkciók figyelembevételével egészítette ki. A nagyhírű 19. századi német történeti iskolákból a Leopold Ranke tanítvány Georg Waitz, illetve a következő generációt képviselő Georg Beseler tanítvány, Otto von Gierke kora- és késő középkori német várostörténeti kutatásait emeli ki. Részletesebben elemzi Gierke komplex - jogi, igazgatási, bíráskodási, gazdasági és társadalmi szempontokat ötvöző - szemléletét, amely a várost összetett személyiségnek tekintette. Elgondolásai az olvasóban óhatatlanul a modem városbiográfia előképét idézi fel. Kitér a jogi szemléletre alapozódó Georg von Belownak és az újabb, nemzetgazdasági iskolát képviselő Gustav von Schmollemek a városdefiníció problémájával kapcsolatos történeti vitájára, illetve az utóbbi tanítványa, Wemer Sombart gazdasági szempontú (mező- gazdasági termelés) definíciójára. Heit professzor mindvégig nagy figyelmet szentel az egyes szerzőkhöz kötött tudományos eredmények hatásmechanizmusának. így az utóbbi esetben is jelzi Sombart és a joggal a legjelentősebb terjedelemben tárgyalt - hazánkban is a legjobban ismert - Max Weber gondolatrendszere (pl. a „ Konsumentenstadt ” és a „Produzentenstadt” fogalmak használata) közötti kapcsolódásokat. A historiográfiai előzmények e sorozata után tér rá a II. világháború utáni, jelenkori városdefiníciókra, amelyek esetében immáron a városhierarchiák, a városhálózatok szempontrendszere, a városok térségi funkciórendszere is minden korábbinál hangsúlyosabban megfogalmazódik. (Pl. Hektor Amman, Eberhard Isemann, Edith Ennen, Heinz Stoob, Karlheinz Blaschke és a kötetben is szereplő Hans Irsiegler munkássága.) A nyitó munkának a megszokottnál részletesebb bemutatásával a konferenciakötet egyik erősségére, a tanulmányok gazdagon adatolt historiográfiai vonulatára is fel kívántam hívni a figyelmet. Ez jellemzi Gerhard Dilcher (Universität Frankfurt) jogtörténész professzor az előzőhöz már címében is szervesen kapcsolódó tanulmányát is, amely az európai várostörténetben és fogalomhasználatban ugyancsak az egység és pluralitás bemutatását tűzi ki célul. A szerző az egykorú forrásokban található terminológia (pl. civitas, urbs, suburbium, oppidum) alapján a középkori városfejlődés és városszervezet egyes jellemzőit mutatja be elsősorban német és itáliai példák felhasználásával. A település egészére vonatkozó fogalmak mellett nagy figyelmet szentel a közösségképződés folyamata, az esküt tett polgárok közösségére vonatkozó egykori terminológia (pl. communio, coniurationes) bemutatásának, miképpen mindezzel ösz- szefüggésben a céh- és gilde-tradíciókban feltűnő egykorú fogalmaknak is. Vizsgálatát a városokhoz kötődő jogképződés, az uralmi és legitimációs konfliktusok fogalomhasználatára is kiterjeszti.
