Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Recenziók
Vielerlei Städte. Der Stadtbegriff 477 A multidiszciplinaritás jegyében Heiko Steuer professzor (Universität Freiburg) a középkori régészet szempontjából járja körül a város fogalmát. A mindennapi realitásokat, konkrét élettereket vizsgáló diszciplínát az írásos forrásbázisra épülő történeti tudományok, az építészet- és művészettörténet viszonyrendszerében helyezi el. E szaktudományjelentőségét külön hangsúlyozza a kora középkori (Meroving-kori) városi településszerkezet, anyagi kultúra, gazdaság- és kereskedelmi kapcsolatok kutatása terén (pl. Dorestad, Haithabu, Schleswig, mint kereskedelmi helyek). A korai várostopográfiai problémák tisztázása mellett e régészeti kutatások több város esetében a kontinuitás (pl. antik, vagy korábbi település-előzmények) problémakörét is felvetik. A szerző a második világháború utáni időszaktól datálható kutatási előzmények, témakörök és az ezek révén megfogalmazódó kérdések mellett a fejlődő középkori városi régészet legfőbb objektumait és az így végrehajtható rekonstrukciókat (pl. utcákat, háztelkeket, vásártereket, hidakat és kikötő(berendezése)ket, lakó- és gazdasági épületeket), a tudományos megismeréstől az ismeretek szétsugárzásáig is bemutatja. A „városi táj” {Stadtlandschaft/Urban Landscape) történeti földrajzi kutatása az elmúlt két évtizedben - részben az ún. új kultúr-földraj znak köszönhetően - jelentősen megújult. A kutatási érdeklődés ma már egyaránt kiterjed a városmorfológiára, a városra és annak történeti változásaira, a város anyagi kultúrájára, a politikai/kormányzati rendszereknek a városra gyakorolt befolyására, a társadalmi folyamatok várost érintő megnyilvánulásaira, valamint különböző, társadalmilag releváns jelentéstartalmak városi megjelenésére. Az angolszász geográfia eme kutatási irányzatának új eredményeit mutatja be Anngret Simms (University Dublin) bő és orientáló bibliográfiával rendelkező tanulmánya. Az, hogy az irodalom a felvilágosodás korától kezdve meghatározó szerepet játszott a városi kultúrának és a rá jellemző szellemi légkörnek a kialakításában, formálásában, már régóta magától értetődőnek tekinthető, miként az is, hogy a modem korokban a kettő interakciójáról beszélhetünk. A kora újkori irodalmi kommunikáció utóbbi eredményei mindezt azonban más perspektívába helyezik. Klaus Garber professzor (Universität Osnabrück) tanulmánya előbb kitér az ókori antik (görög, római) előképekre, majd azok különböző irodalomtörténeti periódusokban történő továbbélésére, recepciójára. Ezután a városokban székelő vagy rezidenciát fenntartó közép- és kora újkori fejedelmi udvarok irodalmi kultúra- és eszményközvetítő szerepét, majd ennek humanizmus korabeli recepcióját, illetve a nemesi kultúra és eszmények polgári értékű transzformációját mutatja be a későbbi századokban. E folyamat felrajzolása közben egyaránt figyelemmel kíséri a különböző irodalmi műfajok szerepét, változását a német nyelvterület egyes városainak (pl. Augsburg, Ulm, Nürnberg, Straßburg, Basel) az irodalmi életben betöltött változó szerepkörét, és a városi recepciók társadalmi aspektusairól, valamint a városi iskolahálózat és iskoláztatás növekvő jelentőségéről sem feledkezik meg. A klasszikus korokat kutató Peter Funke (Universität Münster) professzor az antik görög városállam, a polisz fogalmának eltérő jelentéstartalmait ismerteti. A klasszikus görögség várost és államot illető, különböző államjogi, településföldrajzi terminusait követően több időmetszetben, városerődítési és településszerkezeti fejlődésük függvényében írja le az egységesnek hitt polisz-világ alapfogalmát, az ókori görög poliszokat.
